Művészet - Megelevenednek a látomások a Torula tereiben

Az előadást az iskola egykori tanulói, Nacsa Lilla, aki ma már szobrászatot tanít és animáció tervezést- és gyakorlatot vezet, és Horváth Vanessa, aki kortárs modern táncot oktat, álmodták meg. 
Az egykori osztálytársak közül Vanessa kiemelte, hogy már tanulmányaik alatt is megfogalmazódott bennük az igény, hogy a két művészeti ág növendékei együtt alkossanak, de amióta oktatóként visszatértek, felerősödött bennük a vágy, hogy olyan produkciót hozzanak létre, amelyben a tánc és a képzőművészet egy gondolati síkon fonódik össze.

Jorge Luis Borges Aszterión háza című novellája adta a kiindulópontot, ebből alkották meg a növendékekkel közösen, műhelymunka keretében a koreográfiát és a táncosokat körülvevő terekben megjelenő képzőművészeti alkotásokat. Ezek kifejezetten erre az alkalomra, erre a helyszínre készültek – tudtuk meg Nacsa Lillától.

A művészet segít feldolgozni az érzelmi újdonságokat

– Olyan érzelmeket választottunk ki amikkel sok ember tud azonosulni. A képzős diákok és a táncosok is ezekben az érzelmi körökben mozognak. Érdekes meglátni azt, hogy egy táncos és egy képzőművész hogyan éli meg ezt a világot. A kettő találkozása pedig a nézők számára többet adhat, mint önmagában egy festmény, egy szobor, vagy egy táncos mozdulat. Valami mélyebbet – mondta el Vanessa.

– Azért is választottuk ezt a témát, mert a diákok most vannak abban a korszakukban, amikor sok feldolgozásra váró lelki, érzelmi újdonság érkezik az életükbe. A témákon át el tudnak ezekben mélyülni, át tudják azokat gondolni, fel tudják dolgozni – tette hozzá Lilla. Kiemelte, hogy a helyszín maga is rendkívül különleges, és pont olyan, mint amit elképzeltek, és a produkciónak otthont adó Torula Tehetséggondozásért Alapítványnak is sokat köszönhetnek. Mindenben segítették és támogatták őket.

Nem egymás mellett jelenik meg a képzőművészet és tánc, hanem összefonódnak az előadásban

A produkcióról elmondták, hogy mind a képzőművészeti alkotások, mind a koreográfia úgy született meg, hogy a diákok munkáikkal refkektáltak egymásra. Menet közben is változtattak az eredeti elképzeléseiken a társaiktól látott alkotások hatására. Vanessa, mint az előadás koreográfusa kiemelte, hogy ebben az esetben nem az ő instrukcióit követték a növendékek. Az volt a célja, hogy ne az ő állomásai jelenjenek meg az előadásban, hanem bizonyos irányelvek mentén bonthassák ki a szárnyaikat, találhassák meg a saját kifejezési eszközeiket az érzelmeik kifejezésére a növendékek.

– Első szóra igent mondtam Vanessa megkeresésére. Amikor elmondta az ötletét, azonnal felcsillant a szemem. Az volt az első gondolatom, hogy ez annyira 21. századi, hogy nem kérdés, muszáj megcsinálni – mesélt első rekciójáról Varga István táncművész, aki oktatóként és táncosként is részt vesz az előadásban. Az ő jelenetüknek a különlegességét az adja, hogy magántanítványával Seruga Petrával duettben jelenítik meg a magányt. Hozzátette, kettejük sok éve tartó közös munkája alatt még soha nem táncoltak együtt nyilvánosság előtt. Ezzel közös álmuk is teljesül, amivel egyben egy fejezet az életükben lezárul. Elbúcsúznak egymástól, mivel Petra a felsőfokú tanulmányait már Prágában folytatja.

Az biztosra vehető, hogy mindazoknak akik ellátogatnak a Torulába és megnézik a Moral Insanity című előadást, egy különleges élményben lesz részük, amelyen keresztül nem csak abba nyernek betekintést, hogy hogyan dolgozzák fel és jelenítik meg a bennük kavargó érzelmeket a fiatal alkotók, de bepillantást nyerhetnek a következő képzőművész és táncos generáció vízióiba is.