2024.01.21. 10:05
Óraszerkezetekkel, szentekkel, fából - Két mester készítette el a kapuvári Szent Anna templom makettjét
A Szent Anna templom fából készült makettja lett a kapuvári muzeális kiállítóhely januári műtárgya. Két helybeli mester készítette el és nem akármilyen technikai megoldásokat építettek bele.
A Hónap műtárgya címmel hirdetett új programot a kapuvári Rábaközi Muzeális Kiállítóhely. Olyan, az intézmény raktárában őrzött tárgyakat mutatnak be minden hónapban, melyeket eddig a nagyközönség még nem láthatott. Decemberben egy közel százéves Betlehemet, most pedig a Szent Anna templom makettjét állították ki. Varga Izabella a Kisalföldnek is bemutatta januári büszkeségüket.
A Szent Anna templom Kapuváron
Szeretnénk látogatóink számára kicsivel még vonzóbbá tenni múzeumunkat, innen jött az ötlet, hogy a nagyközönség számára is elérhetővé tegyük különleges, de eddig még ki nem állított darabjainkat
- mondta Varga Izabella, a kiállítóhely munkatársa, tárlatvezető.
- A Szent Anna templom makettja csaknem nyolcvannégy éves, két kapuvári mesterember, Nógrádi Willibald órás és Tobler János asztalos készítette. Múzeumunkba az 1980-as években került, Nógrádi Willibald lánya, Nógrádi Vilma lánya ajándékozta az intézménynek. Kiállításnak még nem volt része, eddig könyvtári részlegünkön őriztük.
Nógrádi Willibald híres órásmester volt, a múzeum őrzi és az állandó kiállításán is szerepelteti a 16-17. századi darabokat is tartalmazó zsebóra gyűjteményét. z idősebb kapuváriak talán még emlékeznek rá. A templommakettet 1940-ben Tobler János gartai asztalossal együtt alkották meg. Tobler mester is kiváló művelője volt szakmájának. Ő Fertőrákoson született, a szakmát Burgenlandban tanulta ki. Kapuvárra költözött és a helyiek nagyon hamar megkedvelték és elismerték tudását. Az 1900-as évek elején -elsőként- például elemire szétszedhető bútorokat készített, ami akkoriban igazi ritkaság volt.
Szent Anna-makett fából
A Szent Anna-makett az épület méretarányos, fából készült modellje. Annak idején működő óraszerkezetet is szerelt bele Nógrádi mester, mely a torony négy oldalán mutatta az időt. Amikor egészet ütött az óra, a templom főkapuja kitárult, felgyúltak a fények és a makett belsejében látható volt, ahogy a pap áldoztatja a gyerekeket. A templom homlokzatán, jobbról-balról kinyílt az ablak és nyolc magyar szent jelent meg, körforgásszerűen. Az óraszerkezet és a világítás ma már nem működik, de a Soproni Hírlap korabeli tudósítása pontosan leírja működését. Egy bonyolult szerkezet tehát, amihez nagyfokú kézügyességre, technikai érzékre, kreativitásra volt szükség.
Varga Izabella hozzátette: terveik szerint február 5-én mutatják be a következő műtárgyat.
Igyekszünk minél több emberhez eljuttatni a múzeum értékeit, hiszen nagyon sok kincsünk van, amiket érdemes megnézni. Jönnek hozzánk rendszeresen gyerekcsoportok, például iskolások történelemóra- és szakkör keretében, de óvodásokat is várunk-jegyezte meg a tárlatvezető.
Templomtörténet
Kapuváron a 17. századi, favázas, sövényfalú, összeomlással fenyegető "misemondóház" helyén 1718-ban Szent Anna tiszteletére szilárd anyagból, égetett téglából emeltek templomot. Az egyhajós, nyugat-keleti tájolású, barokk szentegyháznak hat oltára volt, tornya a sekrestye fölött emelkedett. 1744-ben a főhomlokzat elé újabb, a meglévőnél magasabb tornyot építettek.
1808-ban a torony kivételével a templomot lebontották. A megmaradt toronyhoz északi irányban klasszicista stílusban nagyobb templomot építettek, a régi tornyot pedig, mivel az csupán az új templom tetőgerincéig ért, egy szinttel megmagasították. Az 1843-as, az egész várost elhamvasztó tűzben a torony leégett, a harangok lezuhantak. A következő évben a harangállványokat újra ácsolták, a harangokat a település költségén újra öntették.
A templom csonka, sisak és kereszt nélküli toronnyal állt 1884-ig, amikor Meiszner Károly uradalmi építész tervei szerint neoreneszánsz stílusban átépítették. A főhajóhoz két oldalhajót építettek, a szentélyt meghosszabbították, a tornyot pedig egy nyolcszögletű kupola ráépítésével 32 méter magasra emelték.
