Kulturális misszió - A salgótarjáni színház vándorelőadásán szórakozhattak Győrújbaráton

A Déryné Program nyári évadzáró társulati ülésén beszámoltak arról, hogy a 2022/23-as évadban négy alprogramjuknak köszönhetően összesen 674 színházi előadás valósult meg, közel 90 000 néző részvételével. Az országjárás alprogramban a 487 színházi előadást közel 60 ezren nézték meg.

– Az előadásokra pályázni kell, így nyertük el az előadás lehetőségét, amelyre a belépés ingyenes a program jóvoltából – tudtuk meg Vass-Odor Melinda kulturális szervezőtől. – A helyi identitást erősíthetik az ilyen kulturális élmények. Nagyon fontos, hogy a településen élők a saját lakóhelyükön tudnak egy nagyon színvonalas színházi darabot megnézni. Reggel óta épült a díszlet. Nagyon rugalmas a díszletépítő stáb, hiszen nekünk csak egy kicsi színpadunk van. Oda nem lehetett volna felépíteni teljesen, így a színpad elé került, kamarai hangulatot élhettek meg a nézők, akik vastapssal jutalmazták az előadást.

A darab rendezőjét, Bakos-Kiss Gábort, a Győri Nemzeti Színház igazgatóját a vármegyében nem kell bemutatni. De hogy került a salgótarjáni színházhoz?

– Molnár Ferenc egyik örök érvényű darabja patikamérlegen kiszámított, fantasztikus mondatokkal jó pár évvel ezelőtt, még a covid előtt készült a Zenthe Ferenc Színházban, amellyel elég szoros a kapcsolatom. Rendeztem, játszottam ott és a 2020- as évek elején művészeti igazgatója is voltam. Ebben az évadban is rendezek náluk – tudtuk meg Bakos-Kiss Gábor igazgatótól. – A salgótarjáni egy fiatal kőszínház. Az öröm, hogy Nógrád megyének is van már színháza, mert ez nagyon fontos egy térség életében. A színház viszont úgy tud megélni, ha a helyi előadásokon túl elviszik országszerte az előadásokat – szögezte le a színházi világot jól ismerő szakember.

A társulat szedi hát a sátorfáját és akár napról napra más településen lép fel. A gyulai közönség után a győrőjbarátiak láthatták a darabot, majd csütörtökön Biatorbágyon, pénteken Nagyorosziban, szombaton Békésen adják elő. Sokan emlékezhetnek a Liliomfi című klasszikus filmre, ahol a vándorszínészek településről településre vándoroltak, vagy mint ismert, Petőfi Sándor is vándorszínész volt egy időben. Ma már nem ekhós szekerekkel vándorolnak, gyorsabb járművekkel közlekednek. Igazi színházi este értékű előadást kapnak az ország minden részén a nézők ugyanazokkal a díszletekkel, szereplőkkel.

– Szinte egyfolytában úton vagyunk. A salgótarjáni színházban próbálunk és játsszuk a darabokat, de többen Budapesten élünk. Ha az ország valamelyik távolabbi részén játszunk, akár már dél körül találkozunk és indulunk az előadásra. A hazautazás az előadást követően akár éjfél körül vagy még később zárul. Így szinte egyfolytában úton vagyunk – mesélte Ágoston Péter, az egyik főszereplő, aki arra a kérdésre, hogy milyen a modern kor vándorszínészének lenni, elgondolkodva így felelt.

– Megvan az előnye és a hátránya is. Hátránya, hogy a sok utazás miatt nehéz összeegyeztetnünk a többi munkánkkal. Az előnye pedig az, hogy sokféle közönséggel, ízlés típussal, gondolkodásmóddal találkozunk a nézőtéren az ország különböző pontjait bejárva, ami számomra nagyon izgalmas. Vannak tájegységek, ahol kimondottan szomjaznak a színházi előadásra, mert még soha nem láttak a településükön, van, ahol meg bőven el vannak látva. Az előadásokon sok mindentől függ, hogy a nézőtéren mennyire befogadóak. Különbözőképpen reagálnak az emberek. Az utazások során egy kicsit jobban ki lehet tapasztalni, hogy kell egyik vagy másik táján játszani az országnak. Az a csodálatos ebben a szakmában, hogy egy ettől kicsit mindig más az előadás. De azt hiszem ezt folyamatosan hosszú ideig nem lehet csinálni, nagyon kimerítő.