Véget ért a Szent Benedek zarándoklat, Győrből Tihanyba sétáltak a zarándokok

Hortobágyi Arnold atya, aki valaha a zarándoklat alapításában is részt vett idén – pár év lelkipásztori teendők miatti kihagyást követően – újra csatlakozott a menethez, a feladata elsősorban az volt, hogy a szervezőknek háttérországot biztosítson. – Az élet csak egy bizonyos pontig vihető el önerőből, előbb- vagy utóbb megtapasztaljuk, hogy mások segítségére is szorulunk és milyen hálásak tudunk lenni azokért, akiktől támogatást kapunk.

Az önismeret útja

Úgy meséli, a zarándokok sokat beszéltek arról, hogy ami magától értetődő az életünkben az sem az, tanulni kell felfigyelni arra, amiért hálásak lehetünk.

– A Recsek-hegyet szó szerint másztuk meg, nekem ott a kislépések művészetét tanította a természet. Ha ott előrerohanok, akkor nem marad semmi más élmény nem marad, mint a győzelem. De vallom, hogy a zarándoklatnak nem a célban van a célja, hanem az úton. A saját élettörténeteink is ilyenkor mozdulnak meg bennünk. Az önismeret nagy gyümölcse a zarándoklatnak. Rengeteg fölismerés és rácsodálkozás szegélyezi az utat. Az egyéni megszentelődés légköre a zarándoklat, történik velünk valami nagyon megtisztító, valami üdvözítő. Megtart bennünket az Istennek a terében.

Vonzó közösség

Minden nap Laudessel, déli imaórával és vesperással telt, az úton pedig egy-másfél órás csendes szakaszokat tartanak, aminek gondolati bevezetőt adtak a szervezők. Ezeken a szakaszokon a ráhagyatkozás gyakorlataként sűrűn párba is álltak a zarándokok, és a míg egyikük szemét bekötötték, a másikuk vezette. Ez a Bakony esetenként nagyon nehéz terepén valódi alázatot igényel. Oberländer Ányos mindössze tizennégy évesen már a második zarándoklatán vett részt. – Hozzám a vezetés egy kicsit közelebb állt. Jövőre is szeretnék menni, nekem a legvonzóbb a közösség, nagyon jó embereket ismertem meg.

Csendes istenkeresés

Eszes Levente az egyik fő szervező 16 éve járja az utat a közösséggel, és azt mondja, akik rutinosan járnak, azok zarándoklattól zarándoklatig számolják a napokat: amikor van akkor járják, amikor nincs várják. – Nagyon megérintett, meghitt és szép volt. Nagy egység volt a csapatban nem szóródtunk szét, együtt haladtunk. – mondja az idei útról. Azt meséli, akinek több fizikai kihívást jelentett az út sem akart kimaradni, hiába volt kisbuszos kíséret, ami ilyenkor egy-egy szakaszra fel tudja venni az illetőt. De a lemaradók mellé is mindig adódott aki akár a saját pihenőidejének elvesztése terhére is melléállt és támogatta a lassabbat. – Az egységben megélt csend, és a közösségben való istenkeresés a magja a Szent Benedek zarándoklatnak.