Szokolay Sándor utolsó diákjainak egyike volt a soproni zongoraművész, aki civilben fogorvos - videók

Szokolay Sándor termékeny és sokoldalú zeneszerzői tevékenysége során számos énekes és hangszeres remekművet írt. Alkotásai, főleg operái, külföldön is ismertek. Sokat tett azért, hogy az ifjúság komolyzene iránti érdeklődése a könnyűzene térhódítása mellett is megmaradjon. – Az, hogy vele találkoztam, egy véletlennek köszönhető. Egy ausztriai kirándulás alkalmával ismerkedtünk meg Andrássy Péter jóvoltából, tulajdonképpen innen datálható a mi mester és tanítványa kapcsolatunk – kezdte Dániel.

– Ekkor én már zenével foglalkoztam, pont azon a határon voltam, hogy eldöntsem, könnyű vagy inkább komolyzenével menjek tovább. Szokolay tanár úr egy ismert név volt számomra a zeneiskolából, a darabjait játszottuk. Igazából a vele való megismerkedés lendített át a komolyzene irányába újra, akkor döntöttem el, hogy ezen a vonalon megyek tovább – tette hozzá.

– A mi szakmai kapcsolatunk kicsit emlékeztetett az irodalmi olvasmányaimból szerzett tapasztalatokra. Szkrjabinnak, az orosz zongoraművésznek és zeneszerzőnek a mestere volt hasonló karakter. Őt sem csak magára a zenére oktatta a tanára, hanem az élet minden területére, úriemberré próbálta nevelni.

Klasszikus értelemben egy zeneszerzés-oktatás nem úgy néz ki, hogy a zeneszerző megtanítja zenét szerezni a tanítványt, hanem a tanítvány meglévő tudását finomítja, nyesegeti. Terelgeti annak érdekében, hogy a tanítványból is a szakma mestere váljon. Az órákra vittem a darabjaimat, együtt meghallgattuk és ő tanácsokkal látott el. Viszont bármikor találkoztunk, nemcsak zenei, hanem életvezetési praktikákat is kaptam tőle, az életre nevelt. A hazaszeretet, az istenhit és a család hármas egységének a fontossága azok a fő értékek, amiket a zenén kívül továbbadott nekem. A mai napig ezen értékek mentén élem az életemet – mesélte.

Koncser-Vargha Dániel a civil életben fogorvosként tevékenykedik, de a doktor, a zongorista és zeneszerző hármasa jól megfér egymással a hétköznapokon. – Azért jó, hogy más tevékenység is kitölti az időmet, mert ha a zenével töltök több időt, vágyom arra, hogy a páciensekkel foglalkozzam. A fogorvoslás attól szép, hogy az nemcsak gyógyítás, hanem művészet is. Ott is szükséges a kreatív gondolkodás, és ez a két terület nagyon jól erősíti egymást – zárta a beszélgetést.