2023.07.25. 14:22
Két somorjai és három soproni magyar népzenét játszanak az USA-ban
Öt fiatalember – két somorjai és három soproni – 2022 szeptemberében az amerikai Tennessee állambeli Johnson Citybe költözött, hogy az ottani egyetemen ösztöndíjas népzenei tanulmányokat folytasson. Zenekart is alapítottak Kaptza néven, amellyel a magyar népzenét népszerűsítik.
A fiatal zenészek hatalmas lehetőséget kaptak a lemezfelvétellel, három napot töltöttek egy nashville-i profi stúdióban. Összesen tizenkét számot vettek fel, reggeltől késő estig tartott a munka.
A Kaptza bejárta az USA-t, rengeteg helyen léptek fel, hogy közelebb vigyék a kint élőkhöz a magyar népzenét. Hazatértük után pedig elindultak, hogy megosszák a magyar közönséggel élményeiket és ízelítőt adjanak abból a muzsikából, amelynek népszerűsítését küldetésüknek tekintik.
Fajkusz Levente, Kőhalmy Ádám és Fajkusz Domonkos együtt nőttek fel Sopronban. A két somorjai fiatallal, Lelkes Mártonnal és Nyárfás Mátyással 2012-ben egy felvidéki népzenei táborban találkoztak. Az ösztöndíjra Matyi és Márton jelentkeztek, bennük merült fel először annak a gondolata, hogy jó lenne, ha erre a kalandra is együtt indulnának.
– Az ösztöndíjprogram a Petőfi Kulturális Ügynökség pályázata, Ferenczi György és Pintér Zsolt hozta létre. A programra olyan fiatal, magyar népzenészeket várnak, akik érdeklődnek más nemzetek népzenéje iránt. A nyertesek ösztöndíjasként tanulhatnak az amerikai East Tennessee State University népzenei tanszékén – mondta Kőhalmy Ádám, a zenekar cimbalmosa.
Fotó: Szalay Károly
– Az ösztöndíjnak három fő célja volt. Amellett, hogy Appalache-hegységi népzenét tanultunk, egy olyan magyar népzenei lemezt is össze kellett raknunk, amelyet a kilencedik hónap legvégén Nashville-ben, egy ottani lemezstúdióban vettünk fel. A harmadik cél pedig egyértelműen a kapcsolatépítés volt – tette hozzá Fajkusz Domonkos bőgős. – Rengeteget dolgoztunk, az egyetem mellett mindennap próbáltunk, de naponta volt egyéni gyakorlás is – egészítette ki. – Szerencsére befogadtak bennünket, hétvégente az ottani zenészekkel találkoztunk, koncertekre jártunk vagy közös zenélések voltak. Imádták a magyar népzenét, igaz, az ő zenéjükben az egységek, dallamok máshogy működnek. Kicsit nehezebben értették, de nyitottak, befogadóak és érdeklődőek voltak – mondták egyszerre.
A fiúk azt is elmondták, hogy kinttartózkodásuknak köszönhetően rengeteget fejlődtek. Zenekarként jobban összeszoktak, a hangszerükhöz is máshogy állnak és zeneileg is sokat adott nekik ez a néhány hónap. Megtanultak odafigyelni a másikra, megtanulták, hogy a zenekarban hogyan helyezzék magukat háttérbe, teret adva a többieknek.
– Megvolt az egyedüllét és a közösségi élet egyensúlya. Esténként mindenki elvonulhatott a saját zugába, átgondolhatta az aznap történteket, így az önismeretünk is fejlődött – tette hozzá Fajkusz Levente, prímás.
– Sokat adott ez a kilenc hónap, rengeteget tapasztaltunk és tanultunk. Szeretnénk, ha azokon a koncerteken, ahol a lemezünk anyagát bemutatjuk, ezt a nézők is megtapasztalnák – zárták a beszélgetést.
