2023.07.08. 07:04
A lelkét is megmutatta a pozan - A sopronhorpácsi búcsún szólalt meg a családi ereklye, a féltve őrzött, felújított hangszer - fotók, videó
Könny szökött Talabér Jenőné Zsuzsa szemébe, amikor a Sopronhorpács búcsúja alkalmából szervezett zenés összejövetelen megszólaltatták családja féltve őrzött hangszerét. A pozan még édesapjáé volt, de évtizedek óta senki nem használta. Most szépen felújították és az értő zenészek a lelkét is megmutatták.
Talabér Jenőné a féltve őrzött családi ereklyével, édesapja felújított pozanjával. Fotó: Szalay Károly
– Az én drága édesapám éppen tíz évvel ezelőtt hunyt el. Érdekes véletlen, hogy pontosan abban az évben találkoztam a Big Mouse Band zenekar tagjaival, akik egy idősek napi rendezvényen léptek fel. Amikor megláttam ott a fiatalembert pozanon játszani, könnybe lábadt a szemem – kezdett a múlt felelevenítésébe a sopronhorpácsi polgármester felesége, Talabér Jenőné Zsuzsa. – Eszembe jutott, hogy édesapámnak is volt egy ilyen hangszere, amin ő olyan szívesen játszott. Azt hiszem, tudat alatt már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretném a hangszert rendbe tetetni.
A sopronhorpácsi búcsún szólalt meg a családi ereklye, a féltve őrzött, felújított hangszer
Fotók: Szalay KárolyJó állapotban sikerült megőrizni
– A zenekar vezetőjével, Kálmán Tamással barátságot kötöttünk, ami azóta is tart. Beszélgettünk a pozanról is, mondtam neki, hogy nagyon szeretném újból hallani a hangját. Jó lenne kitisztíttatni, felhangoltatni. Abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán megszólaltatható, de a harsonásuk, Horváth István, aki egyébként az egyházasfalui általános iskola igazgatója, bátorított, hogy vigyem el egy hangszerészhez. Címet is adott a szombathelyi Csárics Sándorhoz, aki nagyon szépen rendbe hozta az évtizedek óta porosodó harsonát. Azt mondta, nem volt rossz állapotban. Mi nem használtuk, édesapám pedig időskorában már szintén nem vette elő – folytatta a beszámolót.
Alaposan utánanézett a pozan múltjának is. Egy helytörténeti kiadványban érdekes információkat talált. Briber József Sopronhorpács krónikája című könyvében részletesen írt a fúvószenekarról, aminek ő maga is tagja volt.
Lassan szétszéledtek a zenészek
– A leendő zenészek oktatása 1952 októberében kezdődött meg, hatvanórás tanfolyamot szerveztek számukra, kotta- és hangszerismereti foglalkozásokkal, amiket Freier József iskolaigazgató, kántortanító tartott. Édesapám, Molnár István akkor csatlakozott hozzájuk. 1953. november 20-án érkezett meg az első tizenkét hangszer Szombathelyről, akkor Tarján János volt a karnagy. Sajnos nem volt hosszú életű a zenekar, mintegy tíz év után megszüntették a működésüket, aminek részben anyagi okai voltak, részben pedig az, hogy a két alapító tag, Freier József és Varga András tudományos kutató elköltöztek a faluból. Egy hattagú tánczenekar azért megmaradt, ők egy ideig még zenélgettek, vasárnaponként rendszeresen tartottak zenés öt órai teákat a Széchenyi-kastély udvarán, azokra én is emlékszem. A hangszerek nagy része később Ágfalvára került, nem tudom, a miénken kívül maradt-e még belőlük a faluban – elevenítette fel a szép emlékeket Zsuzsa.
A pozan hangja a kisalfold.hu-n
Azt mondja, nagyon boldog, hogy a búcsúi rendezvényen sikerült megszólaltatni a pozant. – Végigsírtam azt a számot, amit ezen játszott a Big Mouse Band harsonása. Megfogadtam, hogy amíg élek, féltve őrzöm ezt a családi ereklyét és bízom benne, hogy utána a gyerekeim, az unokáim is ugyanúgy nagy becsben tartják majd. Szerencsére támogató a családom, tudják, milyen fontos számomra ez az emlék. A férjem most a tok restauráltatását szervezi – tette hozzá végezetül Zsuzsa.
