Megnyugtató biztonságot hozna a társulatba a Soproni Színház új igazgatója

A Soproni Petőfi Színház élére június elsejétől új igazgató került Kiss József Jászai Mari-díjas színművész, rendező személyében. A direktor szenvedélye a hivatása. Küldetésének érzi, hogy a nézők a látott előadások hatására lelkileg feltöltődve, varázslatos élményekkel gazdagodva távozzanak a teátrumból. Olyan színházat szeretne, ahol az áldozatos munka ellenére mindenki megtalálja a helyét, örömmel végzi a feladatát.
Kiss József, a Soproni Petőfi Színház igazgatója. 

Kiss József neve jól ismert a szakmában, színészként, rendezőként is dolgozik, de tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is. A soproni közönség az ő rendezésében láthatta a Miért nem marad reggelire? című sikerdarabot. 

– Sokszor jártam Sopronban életem során és nagyon jól éreztem magam mindig, mert ez egy csodálatos város – kezdte a művész. Nagy meglepetés volt, és kitörő örömmel fogadtam a kinevezést, még ha nehéz is a megbízatás. Olyan feladatot kaptam, ami egyszerre felemelő és megtisztelő. Kihívást jelent számomra, hiszen ez a munka nagyon összetett, de van már tapasztalatom, hiszen korábban 12 évig voltam Szolnokon a Szigligeti Színház művészeti vezetője – tette hozzá. 

– A tervem az volt, hogy el tudjuk indítani a következő évadot, és ezt szerencsére sikerült is megtennünk. A szenvedély évada hitünk szerint elnyeri a nézők tetszését, azok a darabok, amelyeket Eperjes Károllyal elképzeltünk, olyan színpompásak, olyan mély értelműek és lelket emelőek, hogy bizakodhatunk, nagyon fogja szeretni a közönség és az ifjúságnak is épülésére szolgál. Bízom benne, hogy a társulat művészei is megtalálják a darabokban a maguk örömét és feladatát. Remélem, hogy biztonságot tudok hozni a társulatba, olyan biztonságot, ami mindenkit megnyugtat, és úgy érezheti, jó kezekbe került. Célom egy olyan társulat felépítése, amelyben mindenki szenvedéllyel „szerelmes” a színházba. Szeretném elérni, hogy minden kollégám akarjon a részese és művelője lenni a színház adta szépségnek, romantikának, titokzatosságnak. Színházat létrehozni áldozatot követel az alkotás minden résztvevőjétől, ezért kell, hogy azt, amit csinálunk, igazi szenvedéllyel, lelkesedéssel tegyük. Ha ezt a fajta szenvedélyt a nézők is megérzik, örömmel jönnek el hozzánk újra és újra. Talán ez az egyik legfontosabb dolog – hangsúlyozta. 

– És hogy mitől jó a színház? Miért volt oly nagy színház Várkonyi Vígszínháza? Mi volt a kulcsszó? Ezt egyszer megkérdeztem Bitskey Tibortól, a nagy színésztől, aki tag volt abban a színházban. Elgondolkodott, és azt válaszolta: „Hogy mi volt az oka? Az erkölcs.” – Nagyon meglepődtem, mert nem ezt a választ vártam, de azóta is sokszor eszembe jut, és ízlelgetem, hogy az erkölcs a színház teljes létezésében milyen szerepet játszhat. Azt hiszem, az évek folyamán megértettem, és nagyon remélem, hogy ezt Sopronban is megmutathatom – zárta a beszélgetést.