Fellobbanó lángok - Könczöl Ferenc ezredes, parancsnok ünnepi gondolatai

A katonalét, a hivatás a haza és a közösség iránti, akár önfeláldozásig terjedő nemes eszmeiség, mely az adventi gyertyalángok fényével összhangban lobog. Ne gondoljuk azt viszont, hogy az ünnepi előkészületek alkalmával fellobbanó lángok nincsenek ott hétköznapjainkban. A szeretet, az összetartozás melege egész évben izzik, lüktet, dolgozik bennünk, ott van a műveleti területen vagy éppen keleti, illetve déli határaink mentén biztonságunkat őrző katonáink lelkében, de mindenképp metamorfózisa az ünnepi előkészületek gyertyáinak. 

Viszonylag hosszú katonai pályafutásom tele volt várakozással, készülődéssel, de a haza, a nemzet iránt érzett hűség, a vezetett katonák iránti felelősség és elkötelezettség sosem tévesztett célt, mikor kihívások gördültek elém vagy épp nehézségekkel néztem, néztünk szembe. Megtapasztalhattam, hogy a katonák életében a kettősség, a civil életforma és a katonai hivatás nemhogy ellentétes egymással, de mint advent négy gyertyája meggyújtva, úgy erősítik egymást, a kötődés fényét és ragyogását. 

Év vége felé hajlamosak vagyunk vissza-visszatekingetni és mérlegelni elért sikereinket vagy éppen kudarcainkat, vélt sérelmeinket, melynek haszna ugyan megvan, ám az ünnepeket akkor tehetjük igazán széppé, és az óév emlékezete akkor varázsolhat mosolyt arcunkra, ha a szépet még szebbé, a jót még jobbá alakítjuk szívünkben. 

Ezekkel a mélyről jövő, őszinte érzésekkel kívánok minden kedves olvasónak áldott, békés, szeretetben gazdag ünnepeket.