Adventi történetek - A hűtlen királyfi

A hűtlen királyfi

Régen történt: meghalt egy távoli ország királya. Alattvalói napokon át siratták, hosszú ideig gyászolták. Jóságáról, igazságosságáról legendákat meséltek. Már életében valóságos szentként tisztelték. A gyász elmúltával nagy várakozással tekintettek a fiára, aki követte őt a trónon. 
Fényűző pompával zajlott a koronázási szertartás. Amerre az újdonsült király elhaladt, térdre borultak az emberek. Nagy tisztelettel fogadták mindenhol. De ez a tisztelet és szeretet megelőlegezett volt csupán, hiszen még nem ismerték, apja jóságos alakját remélték benne.

Az ifjú király azonban cseppet sem hasonlított apjára. Keményszívű volt és embertelen. Két kézzel szórta országa vagyonát. Fiatal, hozzá hasonlóan felelőtlen barátaival múlatta az időt. Nyoma sem volt magatartásában apja bölcsességének. Így nem csoda, hogy népe elfordult tőle. A csalódott emberek visszasírták régi királyukat...

Aztán egy idő után a királynak is feltűnt, ha valahol megjelenik, alattvalói már nem fogadják olyan tisztelettel, mint korábban. Egy alkalommal, amikor éppen a templom felé igyekezett, indulatosan kiáltott az ott gyülekező népre: „Talán bizony elfelejtettétek, hogy kinek a fia vagyok? Több tiszteletet követelek!” Ekkor a tömegből előlépett egy nagyon idős öregember és így szólt a királyhoz: „Mi nagyon jól tudjuk, hogy ki volt a te atyád, tiszteljük is emlékét. De te semmi olyat nem tettél, amiért felnézhetnénk rád. Cselekedj úgy, hogy méltó légy nevedhez, akkor majd téged is tisztelni fogunk.”

A király szemlesütve távozott.

***
Amikor azt mondjuk, hogy keresztények vagyunk, akkor valójában azt fejezzük ki, hogy Krisztushoz tartozunk. De vajon, azon túl, hogy ezt állítjuk magunkról, teszünk-e bármit is, ami ezt megerősíti? Ha valóban Jézus születésének ünnepére készülünk, naponta fel kell valamit mutatnunk ebből az elköteleződésből...