Adventi történetek - A hóvihar és a keskeny hegyi út

A hóvihar és a keskeny hegyi út

Két ember ment a téli erdőben. Váratlanul hatalmas hóvihar kerekedett. Eltévedtek. A csípős szélben nagyon hideg volt. Leszállt az este. Tanácstalanul és egyre kétségbeesettebben keresték a helyes utat. Minden okuk megvolt a félelemre, hiszen ha néhány órán belül nem találnak menedéket, reggelre mindketten megfagynak.

Egy órás bolyongás után rátaláltak egy útra. Újabb félóra múltán pedig valamiféle erdei útkereszteződésben találták magukat. „No, de most merre tovább?” – tették fel egymásnak a kérdést. Az egyik irányban távol fény derengett. „Erre induljunk!” – mondta az egyik. A keskeny ösvény felfelé kanyargott, hóbuckák emelkedtek rajta. „Inkább erre!” – mutatott egy sokkal szélesebb, simább útra a másik.

Nem tudtak megegyezni, ezért kettéváltak. A széles és sima út egy nagyon távoli városba vezetett, amit sohasem ért el az ember, mert útközben megfagyott. Viszont az, aki a keskenyebbik, meredek ösvényt választotta, egy órán belül célhoz ért. A fény, amit látott egy menedékház ablakán kiszűrődő világosság volt, ahol barátságos meleg, forró tea és finom étel várta...

***
Az ember, aki az élet útjait járja, megesik, hogy eltéved. Az is előfordul, hogy egy-egy útkereszteződéshez érve, nem a helyes utat választja. Sokféle út létezik. Az az út, amelyiken első látásra könnyűnek tűnik járni, elbizakodottá teheti az embert és könnyen célt téveszthet. A keskenyebb, meredekebb ösvény próbára teszi ugyan, de meg is edzi...