Téglába vésett emlék az aradi vértanúknak Szanyban - fotók

Szenvedély, lélek és szív – írta az Aulich rokon a múzeum vendégkönyvébe

A Tégla- és Cserépmúzeumban bárki megnézheti és hozzá még érdekes történeteket is hallhat a gyűjtőtől. „Nincs több közöm hozzájuk, mint minden, a hazáját és a nemzetét szerető magyar polgárnak. Nekünk ma már csak szeretnünk kell a hazánkat, de aradi vértanúink az életüket is odaadták érte és a magyar nép szabadságáért” – mondta Rugli Dezső a Kisalföldnek az aradi tizenháromhoz fűződő viszonyáról. A szenvedélyes gyűjtő egy téglás emlékfallal tiszteleg a hősök előtt, melynél látogatóinak a tábornokokról is mesél érdekes történeteket. Egyszer például egyikük rokona is vendége volt Rugli Dezsőnek. „Szenvedély, lélek és szív, minden egy helyen” – írta Aulich Blanka a múzeum emlékkönyvébe.

A történelem is érdekli 

Rugli Dezső 1972-től gyűjti a téglákat, a múzeumot 2000-ben nyitotta meg, hatezer darabos a tárlat. A gyűjtő kíváncsi volt a téglákhoz fűződő történetekre, a történelemre is. Végzett helytörténeti kutatásokat, de Magyarország múltját is alaposan ismeri. Saját maga is vet téglákat, melyekkel emléket állít a sorsfordító eseményeknek és személyeknek. Az aradi vértanúkat különösen közel érzi magához, noha soha nem járt az erdélyi városban.

Egy várbeli téglájáért azonban sok mindent megadna. 

– Az aradi vértanúk sok mindenen keresztülmentek, sokat elviseltek, amíg vesztőhelyükre kerültek. A hazáért éltek és haltak, emberi tulajdonságaik arra késztettek, hogy emléket állítsak nekik a szerény eszközeimmel. Úgy érzem ezáltal, mintha itt aludnák örök álmukat az aradi tizenhármak. Ezt jelképezi számomra az a tizenhárom tégla, amit nekik készítettem – beszélt érzéseiről Rugli Dezső. 

Címeres és monogramos példányok 

A múzeumtulajdonos Kossuth-címeres, a vértanúk monogramjával ellátott téglákat készített, melyeket lakásában, emlékfalon állított ki, közvetlenül a saját családjára emlékeztetők mellett. „Tizenhárman voltunk testvérek, erre a véletlenre gyakran rácsodálkozom ma is. Kétszer tizenhárom emléktégla” – jegyezte meg. 

Rugli Dezső a tizennegyedik vértanúnak, a szintén október 6-án Pesten kivégzett Batthyány Lajos miniszterelnöknek is szentelt egy téglát. Külön-külön az aláírásuk mintájával ellátottakat is csinált. „Sokat kutattam, kerestem, komoly szakemberekkel értekeztem, mire mindannyiuk aláírásmintáját megszereztem” – mondta. Tárlatvezetésekkor hosszan beszél látogatóinak az aradiakról. Elmondja, kit végeztek ki kötél, kit golyó által. 

Aradi történetek 

– Elmondom a látogatóknak, hogy Damjanich tábornokot lábsérülése miatt szekérrel vitték a vesztőhelyre és az úton végig szivarozott. Hogy Kiss Ernőt a vállán érte a kivégzők golyója, nem rogyott össze. Erre három katona közelről agyonlőtte. Hogy Vécsey Károly volt az utolsó, akit az akasztófához vezettek. Az volt a büntetése, hogy végig kellett néznie társai halálát. A bitóhoz menet megsimította Damjanich testét és megcsókolta a halott tábornok kezét. Az emberek érzelmeit megindítják a történetek és soha nem a gyenge emberek könnyeznek, hanem akik éreznek. Akik szeretik a hazájukat – fogalmazott. 

Aulich rokon látogatóban 

Váratlan helyzetek is adódnak olykor a szanyi téglamúzeumban. Amikor például az egyik vértanú családnevét viselő hölgyet lát vendégül a tulajdonos. 

– Az utcán sétálgatott egy szanyi fiatalember és egy hölgy. Beinvitáltam őket, megnézték a múzeumot, meséltem nekik a téglákról és persze az aradi falnál is megálltunk. Aztán búcsúzóul kértem őket, hogy pár sort írjanak az emlékkönyvembe. „Csak sétálni indultunk és valami csodát találtunk. A természet csodái, a mesteremberek tisztelni való tudása és az emberi szenvedély, lélek és szív, minden egy helyen. Aulich Blanka”. Óriási megtiszteltetésnek éreztem, könnyekig hatódtunk. Aulich Lajos nem nősült meg, a hadsereget tartotta családjának. Testvére, Pál hadbíró volt. Az ő leszármazottja Aulich Blanka. 

Rugli Dezső gyűjteménye, emléktéglái, szavai, történetei mind az igazi hazaszeretetről tanúskodnak. „A múlt megbecsüléséből a jelen jövőt épít! Szeretném én is átadni gondolataimat az ifjúságnak, hogy a magyarságtudat bennük is megmaradjon és továbbadhassák egyszer. Hiszen mit adnának tovább, ha tőlünk nem kapnának értékes gondolatokat?” – árulta el hitvallását a szanyi téglamúzeum alapítója.