Az Aranyvonat Kultúr/túra Ágfalvától Brennbergbányáig - sok-sok fotó

A vasárnapi emléktúra a szervezők elképzeléseit is felülmúlta, ugyanis több mint kétszázan vettek részt az egykori iparvágány vonalán megtartott sétán. Útközben a nyomvonal, a vonat, a korszak és a természeti környezet titkaival is megismerkedtek. A túra végén a résztvevőknek levetítettek egy kisfilmet is.

Ösztönözték a kutatásra

Az Aranyvonat kutatásával dr. Tárkányi Sándor kezdett el foglalkozni, amire a fennmaradt tárgyak és a szemtanúk történetei ösztönözték. – Először 2015-ben Taschner Tamás mutatott egy gyertyatartópárt, amely az Aranyvonatról származott. Majd 2017 augusztusában egy Ausztriában élő házaspárral hozott össze a sors, ahol a férj, dr. Zeltner Ernő brennbergi származású. Ő ígért egy olyan órát a kiállításnak, amit az édesapja 1945-ben Balfon egy zsidó munkaszolgálatossal cserélt el szalonnáért. Az óra néhány héttel később meg is érkezett, egy kísérő levéllel. Dr. Zeltner Ernő további leveleiben néhány személyes élményét is leírta a II. világháborúval kapcsolatban és az Aranyvonatról elhozott láda történetéről. Ekkor gondoltam úgy, hogy a témával mélyrehatóan kell foglalkozni – idézte fel a helytörténész.

Elvették az értékeiket

– A zsidó kormánybiztosság 1944 májusában lett felállítva, első kormánybiztosa dr. Turvölgyi Albert volt. Hatásköre a zsidóktól „nacionalizált” értékek összegyűjtésére és őrzésére, valamint a magyarországi zsidók vagyonjogi ügyeinek intézésére terjedt ki. A hatáskört 1944. november 15-től dr. Toldi Árpád csendőr ezredes vette át. A kormánybiztosság a hadi helyzetre való tekintettel elrendelte a postatakarék-pénztáraknál és bankoknál letétbe helyezett zsidó értékek összegyűjtését és vagonokba rakását. Az értékeket először Zirc mellé, Óbányapusztára szállították, ahol gróf Tattenbach-Vállai Eberhard Sándor kúriájában helyezték el azokat. 1944. december első napjaiban az értékcsomagokat három főből álló bizottságok kezdték el felbontani és jegyzékekkel összevetni, majd csoportosítani. Az ingóságokról nem készült leltár, a jegyzékeket Toldi parancsára el is égették, így a tulajdonjogi nyilvántartás jelentős része megsemmisült – mondta dr. Tárkányi Sándor. – A hadi helyzetre való tekintettel dr. Toldi Árpád parancsba adta, hogy az értékeket az ország nyugati felére kell menekíteni. A szétválogatott holmi értékesebb részét december 8-án indították el 5 teherautón Sopronkövesdre és Nagylózsra. A teherautók visszaérkezése után a személyzet megkezdte az értékek teherautóba való rakodását, majd a zirci állomáson vagonokba való áthordását. December 13-ig huszonkét megrakott vagont indítottak el Brennbergbányára, ahová a szállítmány december 16-án érkezett meg.

Dr. Toldi Árpád az Aranyvonat egyre bővülő rakományát a brennbergi fürdő épületében szortíroztatta. A fegyveres őrizet alatt álló vagonokból 2–3 napra való válogatási anyagot szállítottak át a szénosztályozótól nem messze sorakozó vagonokból, a Borbála aknaépület mellett álló fürdőépület nagy medencéjébe. A válogatási munka 1945. március 29-ig tartott, de az utolsó napokban már igencsak igyekezniük kellett, indulás előtt szinte már hallották a szovjet hadsereg érkezését – folytatta. Hozzátette, a katonák a 9–10 év körüli brennbergi gyermekeket beengedték a fürdőépületbe, akik így szemtanúi voltak a válogatásnak.

Még él az emlékezet

A kutatása során sikerült felkeresnie azokat a helyieket, akik gyerekként láthatták az Aranyvonat állomásozását. Az általuk elmesélt történeteket és további információkat a zsidó Aranyvonatról az elfeledett- aranyvonat.hu oldalon olvashatják az érdeklődők.