A győri Áron atya doktori koncertje

– Hadd kezdjem egy egészen személyes kérdéssel. Miért lett szerzetes?
– Nekem a gregorián éneken keresztül vezetett az út a szerzetesi hivatás felé. Pannonhalmára jártam gimnáziumba, emlékszem, hogy már az első hónapokban magával ragadott a gregorián ének. Ez 1991-ben történt, 14 éves voltam, tehát már 30 éve, hogy gregoriánt énekelek. A gimnázium felsőbb osztályaiban már különféle, magyar nyelven elérhető szakkönyveket böngésztem. A bencés rend pedig kifejezetten a liturgia művelését tűzi ki maga elé. Szent Benedek elképzelése, hogy szerzetesei a magas szintű liturgia művelése mellett gondoskodjanak a megélhetésükről. Nyugat-Európában ez gyakran saját földjük művelését jelenti, keleten, beleértve a német nyelvterületet, az oktatás lett a munkaterületünk.
 

– Hadd szóljak közbe: volt egy emlékezetes pillanata, amikor tudatosult önben, hogy Istent szeretné szolgálni?
– Igen. Még diák voltam, talán tizedikes-tizenegyedikes, amikor Pannonhalmán, a bazilikába tartva hallgattam a kiszűrődő orgonaszót, és olyan bizonyosság töltött el, hogy azt mondhattam: „Uram, Neked adom az életemet.”
 

– A szülei mit szóltak a döntéséhez?
– Eleinte nehezen barátkoztak meg vele, de amikor látták, hogy ez az én utam, elfogadták.
 

A tinédzser és az 1200 éves műfaj
 

– Ha jól tudom, miskolci. Azért az, hogy onnét Pannonhalmára jelentkezett, nekem már mutat egy irányt.
– Görögkatolikus családból származom, papjaink között sok egykori pannonhalmi diák volt, hittanos is voltam. Meséltek tanulmányaikról, hamar tudatosodott bennem, én is oda akarok járni. Különleges évek voltak: a hét minden pillanatában együtt voltunk, formáltuk egymást. A hét fénypontja számomra a tíz órás konventmise volt, a liturgiában a gregoriánnal.
 

– Egy tizenéves fiatalembert mi ragadja meg a gregoriánban? A spiritualitás kibontakozásában segített?
– Van egy érzelmi vetülete, ez nyilvánvaló. Belecsöppentem egy misztikus ismeretlenbe, lépésről lépésre kezdtem megérteni, én pedig nagyon akartam közelebb kerülni ehhez a világhoz. A gregorián alapvetően imádság, éneklése közben eltölt egy bizonyos békesség. Azok a dallamok, amelyek ma felcsendülnek, legalább 1200 évesek. Ebben van valami félelmetes. Persze az időben formálódott, minden korszak hozzátette a magáét.
 

– Hogyan illeszkedhet be mai, gyakran rohanó világunkba egy ilyen ősi műfaj?
– Minden korszak más-más arcát fedezi fel. Éppen a gyorsuló világban van fontos mondanivalója, amikor azt látjuk, hogy mindent rövidítenek, például színdarabokat, drámákat, mert az embereknek nincs türelmük ott ülni órákat. A gregoriánnak van egy fantasztikus képessége: akár öt perc alatt is ki tud ragadni a rohanásból.
 

Élő régi zene
 

– Beszélgetésünk apropója egy koncert. Mondjon néhány mondatot róla!
– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskolájában végeztem, a szabad művészek doktora leszek, DLA. A disszertáció és a védés mellett van egy fontos mozzanat, a mestermunka, ami egy zenész esetében a koncert. Ennek nyilvános főpróbáját a héten tartottuk Győrött. Disszertációm témája határozza meg a koncert tematikáját. Jó néhány éve, 2016-ban kezdtem kutatni, hogy mi volt az általunk ismert gregorián a kottaírás előtt. Vagyis az előadás jó része órómai énekeket tartalmazott a hatodik-hetedik század zenéjéből. Emellett az is kuriózuma volt, hogy a XIV. századi „ars nova” Magyarországon koncerten nagyon ritkán hangzik el, de megszólalt a XVI. századi reneszánsz polifónia egy-egy, a gregoriánra épülő remekművé szintén. Magam énekeltem és vezényeltem is.

– A Collegium Musicum Jaurinense vezetője. Bemutatná az együttest?
– A Loyolai Szent Ignác-templom fiúkórusa, 2002-ben vettem át vezetését. Akkor gyakorlatilag újjá kellett szervezni, mert alig volt néhány énekes, akik a szentmiséken szolgálatot teljesítettek. 2020 szeptembere óta Bruckner Máté végzi a diákok képzését, aki maga is énekelt nálunk, majd a hágai konzervatóriumban szerzett diplomát. Azóta ketten csináljuk volt tanítványommal, ami büszkeséggel tölt el.
 

– A gregorián és az órómai ének szakértője. Lehet a régi zene modern, előremutató? Van helye a mai világban?
– Természetesen. Elárulom, hogy a nyugat-európai, különösen észak-európai koncertélet egy jó részét a régi zene teszi ki.
 

Kapaszkodót nyújt
 

– Mit adhatnak nekünk, világiaknak a szerzetesek a mai, gyakran zűrzavarosnak érzett világban?
– Szent Benedek atyánk elképzelése kifejeződik az egyik legfontosabb jelmondatunkban, ami a címerünkben is szerepel: a béke. Ami pedig ma különösen aktuális, az az, hogy a béke nem pusztán a háború hiánya. Szent Benedek és követői úgy fogalmazzák meg, hogy a „tranquillitas ordinis”, vagyis a rend nyugalma. Egy bencés közösség úgy szerveződik, hogy a nyugalom alapvetően a rendből következik. A diákokon is gyakran látjuk, az embert általában az stresszeli, hogy mi fog történni. Tágabb összefüggésben: mi lesz velem? Egy egzisztenciális szorongás él bennünk. Ha az ember képes rendet szervezni maga köré, ami megnyilvánul életmódban, napirendben, imarendben, intézményeink szervezettségében, az egy olyan biztonságos keretet adhat, ami példaként szolgálhat. Úgy tudnám leírni, hogy a ma embere gyakran egy vékony úton haladva próbál egyensúlyozni, miközben kétoldalt mellette mély szakadék tátong. Ha nincs mellettünk korlát, akkor feszültséget kelt bennünk, hogy bármikor leeshetünk. Ugyanakkor az az érdekes, hogy a mai kor embere zsigerből elutasítja a korlátot, vagyis a rendet, mert ő szabad akar lenni. Persze kérdés, hogy mire lehetünk szabadok, hiszen a szakadékok léteznek. A mai világban szerintem ez a legnagyobb ellentmondás.
 

– A spiritualitás lehetne a stabil alap bennünk.
– Akár. A diákjaimnak azt szoktam mondani, hogy ha baj van az iPhone-ommal, akkor nem a Samsung-szervizbe viszem. Vagyis ha elfogadom azt a tényt, hogy ezt a világot Isten teremtette, akkor ha gondjaim vannak, nem máshová, hanem hozzá fordulok a megoldásért. Együttesünk egy korábbi mottója „működő hagyomány” volt. Úgy fogalmaznám meg: ha az ember csinálja, akkor működik.