A világkongresszus tiszteletére nyílt kiállítás a Vigadó Galériában – Hefter László pannonhalmi üvegművész alkotása a tárlat központi eleme

A kiállítást Keppel Márton Péter művészettörténész, a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának titkára nyitotta meg. Köszöntőt mondott dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és dr. Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára.

„A rendkívüli helyzet miatt 2020-ról 2021-re halasztott rendezvény az utolsó percig bizonytalanságban tartott mindenkit, így a kiállítás címe, a »Találkozás« is egy remény volt, bizakodás, hogy valóban találkozunk” – fogalmazott Hauser Beáta, a tárlat kurátora.

„A kiállítás címe tökéletes. Fontoljuk meg! Egész életünk – egy bizonyos szemszögből tekintve és értelmezve – találkozások hosszú sora. Sőt, a hívő ember még halálában is egy nagy, beteljesítő találkozásra készül, vár” – kezdte köszöntőjét Várszegi Asztrik. Beszédében kiemelte, hogy találkozástól találkozásig élünk, ezek éltetnek bennünket. „A világ lépésről lépésre, a rácsodálkozások, megismerések, találkozások révén tárul fel előttünk. A művészek adománya és hivatása, hogy ezt az isteni tapasztalatot visszatükrözzék, sokaknak megközelíthetővé tegyék” – hangsúlyozta.

A kiállításon összesen negyvenhárom művész, az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának, Képzőművészeti Tagozatának, Film- és Fotóművészeti Tagozatának, valamint Népművészeti Tagozatának tagjai mellett nem akadémiai tagok alkotásait láthatja a közönség.

A Találkozás két részből áll. Az egyik a Pesti Vigadó földszinti kiállítótermében látható Utolsó vacsora című összefüggő installáció tizennégy művész együttes alkotása, míg a konkrét teológiai tartalmak üdvtörténeti kontextusát a művészet nyelvén interpretáló képző- és iparművészeti alkotásoknak külön galériát rendeztek be a szuterénben.

Az Utolsó vacsora című installáció központi eleme Hefter László Pannonhalmán élő üvegművész közel két méter magas, Kereszt című alkotása.

Hitéről és alkotásáról mesélt lapunknak.

„Ide születtem, ebbe az európai katolikus környezetbe, ezen a valláson keresztül tanultam meg hinni, szeretni, együtt­érezni és dolgozni egy közösségért. A hithez való kapcsolat mindenképp erő és inspiráció. Muszáj valamiben hinnünk – legyen az az Isten vagy egy példakép –, mert ez ad erőt ahhoz, hogy önmagunkban is higgyünk. Számomra ez az Isten az. Annak a tudatában dolgozom, hogy ő látja. Az ő szeme, kritikai érzéke csalhatatlan, nekünk ennek meg kell felelni. Egy művész minden érdességgel, homályossággal, kétellyel együtt is az ember szeretetéről és Isten dicsőségéről beszél. Szükségem van rá, hogy érezzem azt az isteni sugallatot, ami alkotásra késztet. Erre a munkára Hauser Beáta kurátortól kaptam felkérést. Ez az a mű, amivel először találkozik a látogató. Sokáig gondolkodtam rajta, végül nem tudatosan, hanem belső érzésekből jött az ötlet, hogy mit készítsek. Elsőre olyan keresztet terveztem, amiben egy spirál a végtelenségig tágul. Ezzel próbáltam szimbolizálni a hit folyamatosságát. Miután elkészült, azt éreztem, hogy valami más kell. Több változat is született, végül egy olyan kereszt készült, amelybe a tisztaság, az őszinteség érzését, azt a letisztulási folyamatot, amin Krisztus is keresztülment, próbáltam belefoglalni” – mesélte Hefter László.