Hét embere: Pintér-Péntek Imre, a Magyar kereskedelmi és Iparkamara új alelnöke

A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Pintér-Péntek Imrét választotta általános alelnökének a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. 

- Minek köszönheti megválasztását?

- Azzal kezdem, hogy ebben benne van a vármegyei kamaránk teljesítménye - felelte lapunknak Pintér-Péntek Imre. -  Soha nem adott még általános alelnököt a vármegyei kamara, de rögtön hozzáteszem, hogy ez nem egyszemélyi vezetés lesz, egy csapattal a hátam mögött szeretném csinálni. Májusban mi szavaztattuk meg először a küldötteket, nálunk jött ki először, hogy a nagy többség új elnököt kíván. Parragh Lászlónak huszonnégy év után lett kihívója, mi Nagy Elek programja mellé álltunk. Ennek lényege, hogy a kamara a vállalkozókért van, a kamara azzá válik, amit a vállalkozók csinálnak belőle. Nagy Elek programjában több elem megjelenik, amit a mi kamaránk kezdeményezett. Így például az, hogy erősen építünk a mikroközösségekre. Két példa erre két szélsőséget említve: az egyik, hogy nagyvállalati klubunk a megye gazdaságának hetven százalékát tömöríti, a másik a höveji csipkehímző kézműves tagozatunk. Fontos a kapcsolat: egyedül mi csináljuk azt az országban, hogy személyesen kimegyünk a tagjainkhoz, rászánjuk megismerésükre az időt.

Az orsolyita tanítónő

- Meséljen a kezdetekről!

- Öntésmajorban nevelkedtem, az iskola első négy évfolyama egyetlen osztályba járt. Később tudtam meg, hogy tanítónőnk orsolyita apáca volt, akit a kommunista rendszer büntetésből helyezett hozzánk. Fejlődésemhez ez a tanárnő sokat tett hozzá. Felsőbe már egy kapuvári iskolába jártunk öten Öntésmajorról, abból az osztályból csak öt gyerek érettségizett le - az öntésmajoriak. A major nagycsaládként működött, annak minden előnyével és hátrányával.  A falusaik ugyanis megtanítottak a realitásra: egy kukoricasor akkor van megkapálva, ha a végére érünk, ezt nem lehet dumával megoldani. 

- Ebből a közegből indulva hogyan lett mégis sikeres vállalkozó?

- Mezőgazdasági gépészmérnökként végeztem Nyíregyházán, de a szakmában soha nem dolgoztam. A nyolcvanas évek közepén a Kisiparosok Országos Szövetségének megyei titkárságán lettem oktatási előadó Győrben. Itt életem fordulópontjaként rám bízták az autószerelők országos konferenciájának megszervezését. Az döbbentett rá, hogy micsoda őrült szüksége van az embereknek a szakmai tudásra. Kiderült, hogy erre érdemes céget építeni, amelyet előbb a szövetség berkein belül, majd 1995-ben magánemberként meg is tettem. Ez lett az X-Meditor Kft.  Lassan megtanultunk mindent, rendezvényt szervezni, újságot írni.

A kapcsolatokért tenni kell

- Mire a legbüszkébb az elmúlt évtizedekből?

- Egyrészt arra, hogy a semmiből létre tudtam hozni egy céget, amelynek nem csak termékeire vagyok büszke, de a hozzá köthető Médiabálra vagy a Presztízs-díjra is. Másrészt a kamarának arra a törekvésére, hogy megpróbáltunk rábeszélni embereket arra, jöjjenek és tegyenek a közösségért úgy, hogy direkt hasznuk nincs belőle. De mindenkinek azt mondom, hogy a legjobb befektetés a szívesség. Sokszorosan visszajön. Lehet, hogy nekem csak egy telefon, míg másnak rengeteg energiát jelentene. A működő kapcsolatok nagyon fontosak, de ezt nem adják ingyen, azokért tenni kell. A közösségi igény belénk van kódolva; éppen ezért nem félek attól, hogy ezeket tönkreteszi az internet, legalábbis addig, amíg mi, emberek állunk a számítógép mögött. Hiszek a közösség erejében: itt, a kamaránál napról napra eljátsszuk azt a játékot, amely azt bizonyítja, hogy a közösség mindig több, mint egy ember. Mindig közösségi játékos voltam: tanulj meg figyelni a munkatársaidra. Mert erkölcsi és anyagi siker egyaránt létezik, de mindkettőre szükségünk van. 

- Adódik a kérdés: mikor volt a legnehezebb időszaka?

- Szerencsére hamar elfelejtem a rosszat és a jóra emlékszem. Nekem a nehézség arra jó, hogy tanuljak belőle. Nem a nehézségeknek, hanem a sikereknek élek. Viszont addig érdekel a siker, amíg elérem, utána hátralépek, nem akarom örömöm a fényben megélni.

A másik ember tudását meg kell becsülni

- Kiknek és minek köszönheti a sikereit?

- A legtöbb támogatást a feleségemtől kapom. Azt szoktam mondani, hogy két ember kapcsolata addig jó, amíg ketten többen vannak, mint egyedül. Azt a típus vagyok, aki bízik a környezetemben lévő emberekben, így a cégem vezetőjében, a kamarai munkatársaimban. De ezzel együtt tisztában vagyok vele, néha hibázunk. Nagy segítség számomra, hogy rettentően kíváncsi vagyok egy másik ember nézőpontjára. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk a világot. Így nem érdemes lenézni a másikat, viszont a másik ember tudását, főleg, ha azt hajlandó neked átadni, nagyon meg kell becsülni. Sokat tanultam széles baráti köröm tagjaitól, legyenek azok idősebbek vagy fiatalabbak. Ha ki tudsz alakítani olyan őszinte kapcsolatokat, amelyek hatással vannak rád, az nagyszerű dolog. 

- Pályafutása most újabb mérföldkőhöz ért.

- Tisztában vagyok vele, hogy a siker csak szorgalommal érhető el, anélkül hosszú távon nem fenntartható. A legrosszabb, ha az ember szájába belerepül a sült galamb, annak hosszú távon nem szokott jó vége lenne. Azt a sikeres projektet imádom, amikor érzem a bele tett munkát, odafigyelést, megfeszülést.