Boldog Batthyány-Strattmann László-Az egyedi templom kápolnájába került ereklyéje

Boldog Batthyány-Strattmann László leszármazottjai jártak vasárnap Egyeden. Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéjét adományozták a helyi egyházközségnek. Egyed községnek és a Batthyány családnak az elmúlt évszázadokban mindössze harminc évnyi kapcsolata volt. 1852-től birtokolta a grófi família a települést. Akkor Batthyány Géza vásárolta meg az uradalmat és feleségével, a mártír miniszterelnök, Batthyány Lajos lányával, Emmával költözött a faluba. 1882-ben a család aztán értékesítette a birtokot. Vasárnap azonban ismét Batthyányak jártak a településen és a helyiek abban bíznak, hogy a kapcsolat most már hosszú távú lesz. Erre célzott egyébként gróf Batthyány-Schmidt Margit is.

Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéje

Templomi ünnepre gyűltek össze az egyediek vasárnap, hogy hálát adjanak az egyházközségben történt felújításokért, rekonstrukciós munkákért, illetve fogadják Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéjét. A szegények orvosának dédunokája, gróf Batthyány Boldizsár és édesanyja, gróf Batthyány-Schmidt Margit adták át a boldog orvosi köpenyének egy darabját, díszes monstranciában. Az ereklyét az egyedi templom felújított kápolnájában helyezték el. Az ünnepi szentmisét Veres András győri megyéspüspök celebrálta. Szentbeszédében a szegények gyámolításáról, az adakozás fontosságáról elmélkedett. "Adni öröm! Többet adni még nagyobb öröm! De az igazán nagy öröm az, ha akkor is tudunk adni, amikor mi magunk is rászorulnánk a segítségre!"-mondta.

- Bárhol fordulunk meg a világban, mindenhol találkozunk a szegénységgel. Bármilyen társadalomban, bármilyen országban járunk, mindenütt vannak szegények. Jézus is azt mondta, hogy "szegények mindig lesznek veletek". Ez igaz, mert nincs olyan igazságos társadalom, ahol mindenki egyformán, egyenlő mértékben részesüljön az anyagi javakban és valószínűleg megoldatlan feladat mindnyájunk előtt és minden korban. A mindennapokban néha egészen radikális módon találkozunk a szegénységgel, sokféle módon szembesülünk azzal, hogy vannak közöttünk szegények. A hívő ember örökös lelkiismeretfurdalásban él, hogy adjon vagy ne adjon? Hallunk mindenféle esetről, hogy a kéregetőket kihasználva, elveszik tőlük az összegyűjtött pénzt. Rengeteg magyarázat van arra, hogy adjunk, de arra is, hogy ne adjunk. Ez az állandó lelkiismeretfordulás kell, hogy mindnyájunkat újra és újra ahhoz vezessen, hogy átgondoljuk a szegényekhez való viszonyunkat. Mindig tudjunk hálást adni Istennek azért, hogy megvan a mindennapi betevőnk és talán arra is jut másokat is segítsünk nyomorúságos helyzetükben. Az viszont biztos, hogy a világ minden nyomorát nem tudjuk mi felszámolni. Vannak dolgok, amiket könnyebb megosztani. A szellemi, lelki érzéseket megosztani, úgy tűnik, nem jelent senki számára nagy gondot. Nagyon szép gondolat, amely azt mondja, gazdagabbá teszi azokat, akik kapják és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Ez a mosoly, amellyel tudjuk egymást bátorítani nehéz helyzetben és ezt mindenki meg tudja tenni. Ehhez nem kell gazdagnak vagy szegénynek lenni. Az anyagi javak elosztása azonban már vet fel problémákat mindannyiunk számára. Egyházunk a megosztásnak az erényét igyekszik elénk állítani, okulva abból, amit megtapasztalhatunk. Adni öröm! Többet adni még nagyobb öröm! De az igazán nagy öröm az, ha akkor is tudunk adni, amikor mi magunk is rászorulnánk a segítségre! Ennél nagyobb öröm nincs, de ezt az örömöt csak kevesen képesek megtapasztalni-fogalmazta meg gondolatait András püspök. Azzal folytatta, hogy az ezen a területen dolgozók szerint a szegény ember szívesebben adakozik, mint a gazdag.

- Akinek ma az ereklyéjét elhelyeztük, Batthyányi-Strattmann Lászlóra nem ez volt a jellemző, hiszen gazdag volt. De nagylelkűen tudott ajándékozni. Ismerem életét, és tudom, hogy a tőle gyógyítást remélő szegényekkel elbeszélgetett és látta, hogy kevés pénzük van, még az útiköltséget is kifizette számukra. Még számtalan gesztust lehetne sorolni az életéből, hogy gazdag ember létére mennyi nyitott volt a szegények, a rászorultak felé-tette hozzá Veres András. - Segíteni másoknak életre szóló feladatunk. Nem megy könnyen, eleinte különösen nem. Amíg meg nem tapasztaljuk, hogy adni öröm..., addig meg kell küzdni azzal, hogy áldozatok árán is tudjunk segíteni másoknak. A mai vasárnap arra hív talán mindannyiukat, hogy vizsgáljuk felül az anyagiakhoz való viszonyunkat. Mert sok gazdag él köröttünk, akik minden más dologban talán Istennek tetszően élnek, de az anyagi javakhoz való rendületlen kötődés miatt nem találják meg a boldogságot. Nagyon sok embernek meg van mindene, dúskálhat, mégsem éri magát boldognak. Azért, mert kötődik ezekhez a javakhoz. Törekedjünk arra, hogy megismerhessük az áldozatok árán való segítés örömét! Törekedjünk arra, hogy amikor mi is rászorulnánk, valamire nekünk is szükségünk lenne, mégis meg tudjuk osztani másokkal, amink van. 

Varga Gábor, egyedi plébános sorolta fel, mi minden történt az egyedi templomban és környékén az elmúlt három évben. 2022-ben a Magyar Falu Program által a plébánia kerítése újult meg közel ötmillió forintból. Tavaly a templom harangjai és hozzájuk tartozó elektromos szerkezetet újították fel. Ez beruházás a hívek és a helyi vállalkozók adományaiból, több mint hárommillió forintból valósult meg. Idén tavasszal elvégezték a plébánia hátsó kertjének fásítását, amit a templomkertben folytattak és parkosítottak is. A győri egyházmegye támogatásával október közepéig sikerült sekrestyét és a templomi kápolnát is teljesen felújítani. Az összes költség 7,8 millió forintot tett ki, amihez az egyházmegye négymillió forintot adott, a hívek pedig 1,4 millió forinttal járultak hozzá. A kivitelezésekben az egyházközség mindig számíthatott a helyiek önkéntes munkájára. "Ezúton is köszönöm mindenki segítségét és jóindulatát, mert enélkül nem sikerült volna"-jegyezte meg Gábor atya. A felújításokat Veres András püspök áldotta és szentelte meg.

A Battyhány család mindig örömmel fogadja a megkereséseket boldog ősük, Battyhány-Strattmann Lászlóval kapcsolatban. Dédunokája, Batthyány Boldizsár a Kisalföldnek elmondta, óriási megtiszteltetésnek tartják, hogy emlékezetét megőrzik, ereklyét kérnek tőlük és a szegény orvosát magukénak érzik. Boldizsár gróf édesanyja, Batthyány-Schmidt Margit hozzátette: Egyed  községgel eddig nem voltak kapcsolatban, a "hidat" a község a család között a szomszédos faluban, Rábapordányban élő báró Berg Glória tette le. Az ő révén kereste meg Varga Gábor atya a Batthyányakat. A meghívására aztán elutaztak Egyedre.

- Nem először vagyunk tehát itt, Gábor atya korábban megmutatta a kápolnát. Végül az ereklye, ami Boldog Batthyány-Strattmann László orvosi köpenyének egy darabja, Császár Istvánnak, a győri papnevelő intézet spirituálisának segítségével jutott el Egyedre-jegyezte meg Batthyány-Schmidt Margit. Hozzáette: a kapcsolat köztük és a falu között biztosan nem szakad meg, hiszen hosszú távú együttműködésen gondolkodnak és vannak terveik.