Gasztrotúra Magyaróváron: emblematikus vendéglátóhelyek nyomában jártak - fotók

A Múzeumok Őszi fesztiválja keretében idén a múzeum és gasztronómia a téma. Kedden kulturális sétára invitálta a Hansági Múzeum a gasztronómia és történelem iránt érdeklődőket. Martinschich Balázs történész az óvári belváros egykor ismert, máig emlékezetes vendéglátóhelyeit mutatta be, történeteikkel, megtudhattuk kik üzemeltették, bérelték. 

Vendéglátóhelyek nyomában: Kolostorban az Utolsó garas

A séta a Sóháztól indult, ahol megtudhattuk, hogy a Kapucinus kolostorban működött az Utolsó garas nevű vendéglő. A XX. század első felében Frigyes főherceg tulajdonában volt a vendéglátóhely. 1891-től Planicska József bérelte 1925-ig, 1926-tól Prikler József, 1932-1937 között került a Hegyi családhoz és nagy híre ment az ételszolgáltatásaiknak. Ezt követően Marquetant Jenő bérelte az államosításokig, majd a vendéglő megszűnt, lakásokat alakítottak ki benne (felújításukat megkezdték).

A történész elmondta, a Várpince éttermet 1971-ben adták át és a 80-as évek közepéig működött. Két egységből állt az egyik részben diszkó üzemelt, a másikban rendezvényeket, esküvőket tartottak. 

A vár melletti Balaton nevű vendéglátóipari egységet eredetileg Főhercegi Sörcsarnoknak, majd Preussburger Kávéház néven ismerték. Berkes Bertalan tulajdonában volt a vendéglő az 1930-as években, de Mátyás Gábor üzemeltette a kávéház és vendéglőként működő üzletet. 1937-ben vásárolta meg Hegyi József és családja a vendéglőt, és birtokolták az 1952-ig. 1950-ben a Hegyi család bérbe adta az üzletet a Városi és Járási Rendőrkapitányságnak. A hely 230 fő befogadására volt alkalmas.

Színielőadások a Fekete Sasban

Szintén ikonikus vendéglátóhelye a városnak a Városháza melletti Fekete Sas. Martinschich Balázs elmondta, a feltételezések szerint a legkorábbi fázisai az 1400-as évek után épültek. A XVII. században Randhof néven uradalmi sörház és vendéglő működött az épületben. A hagyomány szerint 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem is megszállt az épületben. 1667 és 1680 között a jezsuiták tulajdona. Ezt követően a város vette meg a sörfőzés jogával együtt. Az épület földszintje és első emelete barokk stílusban épült. A második emelet Jummerspach Frigyes tervei szerint a XIX. század második felében kibővítették, mai arculatát a századforduló idején nyerte el, ekkor Budai Ottó bérelte az épületet a főhercegtől. Gyakori helyszíne volt a megyegyűlések díszebédjeinek is. 1910-1922 között Bándl Imre, majd halála után özvegye 1926-ig bérelte a szállót és a vendéglőt, majd 1926-1929 között Sragner Gyula. 1929-ben Zsebedits Pál vendéglős vásárolta meg és felújításba kezdtek. Bécsben és más külföldi városokban is hirdették a vendéglőt és szállodát. Az 1930-as évek első felében benzintöltő állomás is létesült a vendéglő előtt. Zsebedits Pál halála után felesége vitte tovább a vendéglőt, tőle az államosítások idején vették el azt. 1954-ben a Mosonmagyaróvári Földműves Szövetkezet lett az üzemeltető. 1960-ban a Győr-Sopron Megyei Vendéglátóipari Vállalat vette át az üzemeltetést, ekkor májusban nyílt meg cukrászüzeme, és ugyanebben az évben lett az üzletvezető Fegyveres Béla. A XX. század első felében színielőadásoknak adott helyet a vendéglő és a magyaróvári férfi dalárda találkozó helye lett. Az épület évekkel korábban egy budapesti cég tulajdonába került, homlokzatát felújították. 

Széchenyi étteremtől az Arany Ökörig

A Trieszt éttermet Gébert János és felesége Anna vásárolták Dreher Antaltól 1899-ben. Gébert 1907-ben meghalt, ezt követően felesége és a gyermekek vitték az éttermet, s a helyi német polgárság kedvenc helye lett. 1929-ben Légrádi András bérelte az éttermet. Majd 1932-től Zöld József tulajdonában volt 1951-es államosításig. Óvári Gundelként emlegették a színvonalas kiszolgálás és ételválasztéka miatt.

A város egyik legrégebbi étterme az Arany Ökör (Mokka presszó) volt, mely 1630-ban épült, klasszicista, árkádos épületrészekkel. A török időkben a követjárások pihenőhelye, maga Evlia Cselebi is megszállt falai között útban Bécs felé. A régi fogadó a törökök ellen gyülekező nyugati csapatok és a városon keresztül haladó marha kereskedők szálláshelyéül szolgált. Az eredetileg barokk épülettömböt 1820-ban Horák tervei alapján átépítették. 1948-ban a tér kialakítása során az épületet megcsonkították. A XVIII. században Ökörnek, a XIX. században Vörös Ökörnek, majd a XIX. századtól Radits vendéglőnek nevezték, végül a XX. században Arany Ökör néven került a köztudatba. Négy vendégszobája és egy táncterme volt a vendéglőnek. 1964-től presszó lett az épületben.

A séta során 

• sokan nosztalgiáztak, 
• emlegették, hol milyen események voltak, 
• hol szórakoztatott élő zene, 
• idézték fel az egykori hangulatot.