3 órája
Szolgálat szívvel lélekkel - Ismerjék meg Sopron mosolygós fiatal lelkésznőjét
Szeptember elején kezdte meg szolgálatát Sopronban Somogyvári Flóra, a Soproni Evangélikus Egyházközség új lelkésze. Neki köszönhetően kicsit betekinthettünk hivatásába, valamint a jelenlegi és jövőbeni terveibe.
Somogyvári Flóra, a fiatal lelkésznő amikor megérkezett Sopronba, még nem sejtette, hogy a város gyorsan az otthonává válik. Az új kihívás és a változás iránti izgalom ott volt benne, ugyanakkor egy kis bizonytalanság is erőt vett rajta a kezdeti időben.
Somogyvári Flóra: Utam a szolgálat felé
- Az ismerős arcok és tájak hiánya gyakran veti fel a kérdést: hogyan fogad majd az új közösség? Vajon megtalálom a helyem egy ekkora gyülekezetben? Néhány hét elteltével azonban már biztosan éreztem: Sopron nem csupán egy állomás az életemben, hanem az igazi otthonommá vált - kezdte a beszélgetést.
- A közösség az első pillanattól kezdve nyitott szívvel fogadott. Bár a költözés nem volt könnyű, a gyülekezet tagjai azonnal segítő kezet nyújtottak. Megható volt látni, ahogy segítettek a teherautó kipakolásában, vagy a berendezkedésben. Valódi melegséggel és szeretettel vettek körül, és ez csak megerősítette bennem azt az érzést, hogy jó helyen vagyok-tette hozzá.
- Gyerekkoromban, a családi kirándulások során már jártam a városban, ami azóta is közel áll a szívemhez. Most azonban nem látogatóként, hanem lelkészként vagyok itt, hogy szolgáljam a közösséget. Az út, amely ide vezetett, váratlan volt, de minden lépése helyesnek tűnik - mondta mosolyogva. - A lelkészi hivatás iránti vágy hatodikos koromban született meg bennem, amikor a tab-i gyülekezet lelkészének és feleségének nyitottsága és szeretete mélyen megérintett. Ők mutatták meg, mit jelent egy közösséget szolgálni, emberekért dolgozni - mesélte.
Szolgálatom során fontosnak érzem, hogy az ifjúsággal foglalkozzam. Ők jelentik a gyülekezet jövőjét, és ezért lényeges, hogy bevonjam őket a közösségi életbe. A fiatalok szeretik, ha látják, hogy számítanak rájuk, legyen szó egyszerű feladatokról, mint a padok rendezése, vagy komolyabb szerepekről, mint a felolvasás vagy zenei szolgálat. Mindig megpróbálom éreztetni velük, hogy örömmel látjuk őket, és jelenlétük értéket jelent
- fűzte hozzá.
- Ittlétem alatt mindenképp szeretném továbbadni azt a szeretetet és közösségi élményt, amit én is kaptam. Hiszem, hogy az Istennel való kapcsolat olyan, mint egy védőháló – ha el is esünk, mindig van, ami megtart. Az élet néha nehézségekkel állít szembe minket, de a hit erőt ad, hogy átjussunk ezeken a próbákon. Ha néha távol is kerülünk, Isten mindig visszavár bennünket, mint ahogy a tékozló fiú történetében is olvashatjuk.
Számomra a lelkészi hivatás nem csupán a szószéki szolgálatot jelenti. Hiszem, hogy nyitott ajtókra van szükség – nemcsak a templom falain belül, hanem azon kívül is. A hit és az egyház mindenkié, és arra törekszem, hogy mindazok számára elérhetővé tegyem, akik keresik a csendet, a békét, vagy csak egy közösséget, ahová tartozhatnak. Ha egy igehirdetésem során egyetlen mondat is megérinti valaki szívét, már úgy érzem, hogy sikerült valami fontosat elérni. Az első év még ugyan az ismerkedésé, de már most látom, milyen sok lehetőség rejlik ebben a lelkes közösségben. Célom, hogy megőrizzük és továbbépítsük mindazt, amit közösen elérhetünk, és együtt haladjunk tovább ezen az úton. Hálás vagyok a befogadásért, és bízom benne, hogy sok szép közös élményt élünk meg együtt a jövőben
- zárta a beszélgetést.
