2 órája
Segítség Gyulának – Kollégánk véleménye az emberi összefogásról
Szilvási Szabó Gyulát sokan ismerik Csornán. Szeretik is a fiatalembert, hiszen tisztelettudó, szerény és a munkáját is elvégzi becsülettel. A Széchenyi István Általános Iskola gondnokaként, udvarosaként dolgozik. A legjobb tudása szerint látja el feladatát. Gyerekkorában pedig még az is kétséges volt, hogy kiszállhat-e egyszer a kerekesszékből, ahova egy kerékpáros-baleset kényszerítette.
Fotó: Shutterstock
Nagyszüleivel és édesanyjával élt együtt. Szerény körülmények között, de mindenre futotta a nyugdíjakból és Gyula kis keresetéből, amire kellett. Ez a viszonylag biztonságosnak vélt helyzet változott meg akkor, amikor az öregek elmentek. Előbb a nagypapa, aztán a nagymama, legutóbb pedig Gyula édesanyja. Ő pedig egyedül maradt a hideg házban a csekkekkel, az üres hűtővel, a ki nem váltott gyógyszeres receptekkel. Jó emberek siettek a segítségére és támogatják azóta is.
„Megváltozott a világ, nem figyelnek az emberek egymásra, közönyösek, mindenki a saját bajával törődik csak” – hallani olykor ezt a véleményt. Gyula esete bizonyítja, hogy van remény és nem ennyire elkeserítő a helyzet. Amíg vannak munkahelyek, ahol pénzt gyűjtenek a rászorulóknak, amíg vannak Józsik, akik cipőt vesznek a régi szakadt helyett, amíg a Kantónék élelmet csomagolnak és pénzt dugnak a szűkölködőnek, nem kell sötétre festeni az emberi lelkeket. Addig érkezik segítség.
Biztos vagyok benne, hogy Szilvási Szabó Gyula sorsának megismerése után is lesznek még, akiket megindít a fiatalember nehéz története. Kerül neki tüzelő, élelmiszercsomag, esetleg jó ruha is.
És talán a nagy, de most még elérhetetlen vágya is teljesül: tönkrement kályháját is kicserélheti.
