Mérgező élet – Győri kollégánk véleménye a természet fontosságáról

Négy-öt emeletes társasház udvarán zöldellt, minden lakó egyformán imádta. Tavasszal illata belengte a környéket, madarak csicseregtek az ágain. Az ingatlan dísze volt évtizedeken át. Balszerencséjére azonban a társasház udvarának szélén állt. Ugyanis a szomszéd tömbházat megvette valaki, egy az egyben, új otthonát ott rendezve be. És a felújítás után kertjébe pezsgőfürdőt szeretett volna. Ám a dúsan zöldellő hársfa gyökerei átnyúltak az udvarára, így ebben a tervében akadályozták. 

Először ígérgetett a szomszédos társasház lakóinak: vágják ki a fát, ő ültet helyette másikat. Azok nem álltak kötélnek, szerették hársukat. Aztán az új birtokos megkérdezte a hivatalt, mit tehetne. Csűrte-csavarta az ügyet, kitartóan. Jöttek a szakértői vizsgálatok, írtak sok oldalnyi véleményt. A társasházban lakógyűlést tartottak az ügy miatt, de hiába a jómódú szomszéd akarata, a lakók nem adták a hársfájukat. Aztán a gond mégis megoldódott. Kitalálják, hogyan? Egyszer csak, hogy-hogy nem, elkezdett száradni a gyönyörű hársfa. 

 Most megint a szakértők jönnek, megnézik, nem mérgezés történt-e. 

A történet ennyi. Én nem mondom, hogy bárki megmérgezte a fát, ha jól tudom, még folyik a vizsgálat. Ezzel együtt látlelet korunkra. Mi fontosabb? Egy pezsgőfürdő vagy a természet, sok-sok lakó öröme? Az élet lehet mérgező: egy fa megmérgezheti a jószomszédi viszonyt, de az élet is úgy lehet mérgező, ha nem teremt, hanem a rosszra törekszik, csak saját érdekeit nézi. Ilyenkor abban bízhat a kívülálló, Isten nem kőművesmester, hogy mindenkivel napról-napra elszámoljon - de előbb-utóbb mindannyian megmérettetünk.