Kapuvári ünnepség – "A szolidaritás és az összefogás a legerősebb fegyverünk a nehéz időkben"

A kapuvári ünnepségen kedden kora este emlékeztek meg az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről a város Fő téri emlékművénél. Beszédet Rozmán Kristóf, a Kapuvár Térségi Általános Iskola tanára mondott. Az ünnepségen részt vett Hámori György, a megyei közgyűlés elnöke, Kapuvár volt polgármestere és Elizabeth Wurst, az Ausztriai Magyarok Gazdasági Érdekekközösség-Kaláka Klub elnöke. 

Főhajtás a kapuvári ünnepségen

"Egy önálló lélekkel, kultúrával, múlttal bíró nép szabadsága talán a legnagyobb dolog a világon, amiért bármit hajlandó megtenni. Ha kell fegyvert fog, és ha kell, akkor a békéért áll ki a legnagyobb eltökéltséggel. Ez az alkalom a történelmi múltba tekintésre ösztönöz" – e gondolatok jegyében tartotta meg rendezvényét október 23-a tiszteletére a kapuvári önkormányzat. Az emlékműnél a jelenlévők elhelyezték a tisztelet virágait és fejet hajtottak a hősök emléke előtt. Az ünnepi műsorban a Páli Szent Vince Katolikus Iskolaközpont diákjai közreműködtek.   

- kezdte beszédét Rozmán Kristóf. - Nem is azért, mert ezen a napon nem kell iskolába és munkába mennünk. Hanem azért, mert ezen a napon alapozta meg Magyarország ifjúsága a jelenünket. Az imént említett dátummal kezdődő eseménysorozat előzményei mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül! A kommunista hatalomátvétel, a Rákosi Mátyás irányításával kialakult sztálinista diktatúra elhibázott gazdaságpolitikája, az ebből eredő szegénység és a Magyar Dolgozók Párja által gyakorolt terror már az évtized elején hatalmas feszültséget teremtett. A Sztálin halála után kinevezett Nagy Imre reformprogramja ír lett volna a sebekre, ugyanakkor bizonyos szempontból kiengedte a szellemet a palackból. Ahogy Nagy Imre jött, úgy el is tűnt. Pontosabban úgy tüntették el az akkor már komoly társadalmi és értelmiségi bázissal rendelkező politikust az ország éléről és az MDP-ből. Mindezek után Hruscsov a desztalinizáció elve alapján megbuktatta Rákosi Mátyást, igaz, helyére Gerő Ernő került. Eközben a világban is fontos események zajlottak. 1955-ben kikiáltották a semleges osztrák államot, a szovjet csapatok ennek ellenére Magyarországon maradtak, pedig csak a megszállt Ausztria ellenőrzése miatt tartózkodtak hazánkban. 1956. júniusában kitört a poznani munkásfelkelés. A veszélyes példa a rokonszenvező magyarok számára is világos iránymutatás volt. 1956 ősze mindezek tudatában is elég izzó volt. Október 6-án rehabilitálták Rajk Lászlót és társait, az újratemetés százezrek valós tüntetése volt a fennálló rendszer ellen. A hónap során egyetemisták országos szervezkedésbe kezdtek, sorra alakultak meg a független MEFESZ-ek, amik 16 pontban fogalmazták meg a követeléseiket, többek között a Rákosi-féle rendszer lebontására irányuló gondolataikat és a Vörös Hadsereg kivonását. Október 23-án, délután 3 órára a műegyetemisták demonstrációt hirdettek a Bem szoborhoz. A kezdeményezéséhez csatlakozott a DISZ, a Petőfi Kör és az Írószövetség is. A Bem téren körülbelül ötvenezren hallgatták végig a szónoklatokat és a Sinkovits Imre által elszavalt Nemzeti dalt, majd öt óra körül a tömeg átkelt a Margit hídon, és a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelte. 

A Rákosi-címertől "felszabadított" nemzeti színű lobogókkal demonstráló tömeget Gerő Ernő pártfőtitkár este 8 órakor elmondott rádióbeszéde szította fel igazán. A soviniszta és nacionalista vádakkal illetett tüntetők lényegében hadüzenetet kaptak. Eltüntetett mindenféle kompromisszummal kapcsolatos illúziót a Dózsa György úton álló Sztálin-szobor ledöntésére készülő tömeg tagjaiban, akik nem is maradtak tétlenek. Ilyen "úri" nyilvános illemhelye nem volt még korábban a magyar népnek.

- A kormány a Magyar Rádió védelmére a Bródy Sándor utcába rendelte a honvédség és az ÁVH fegyveres osztagait. Céljuk a 22-e este óta ott tüntető, követeléseiket beolvasni kívánó tömeg féken tartása lett volna A feszült helyzetben a honvédség átállt a tüntetők oldalára, akik időközben más helyről is sikeresen felfegyverkeztek. Csak idő kérdése volt, mikor dördül el az első lövés Budapesten. Este 10 órakor került erre sor. A Rádió ostroma egészen hajnalig elhúzódott. Megkezdődött a forradalom fegyveres szakasza. Az MDP úgy döntött, segítséget kér a szovjetektől, így a felkelőknek már a fővárosunk kövezetét kiharap hernyótalpakkal is szembe kellett nézniük. Új ellenállási központokat alakítottak ki: Corvin mozi, Tompa utca, Széna tér. Október 25-én estére a kormány feloldotta a statáriumot, több ezren gyűltek össze a Kossuth téren: polgárok, fegyveres felkelők, magyar katonák. A tömegre gyilkos sortűz zúdult. A következő napokban a harcok tovább folytatódtak. Október 28-án érkezett el a várva várt fegyverszünet és a politikai fordulat. Feloszlatták az MDP-t, a helyére lépő párt már nem kormánypárt volt, csak egy a sok közül. A Nagy Imre-kormány az alábbi sorokkal nyilvánította semlegesnek az országot:

"Magyarország népe!

A magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép, a függetlenség és egyenjogúság alapján az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően igaz barátságban kíván élni szomszédaival, a Szovjetunióval és a világ valamennyi népével. Nemzeti forradalma vívmányainak megszilárdítását és továbbfejlesztését óhajtja anélkül, hogy bármelyik hatalmi csoportosuláshoz csatlakoznék."

- Ekkor még nem sejtette senki, hogy a kormányhoz tartozó, hirtelen eltűnő Kádár János számára milyen feladatot szabtak ki a szovjetek. A Vörös Hadsereg csapatainak kivonásáról szóló tárgyalásokat megtévesztő módon tovább folytatták, a magyar delegáció tagjait, köztük Maléter Pál honvédelmi minisztert a szovjet állambiztonsági szervek képviselői letartoztatták. Másnap, november 4-én, vasárnap hajnalban megindult a szovjetek támadása. "A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetséghez, akadémiájához, tudományos egyesületéhez, a szellemi élet vezetőihez fordulunk segítségért. Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!"

- A fenti sorokat Háy Gyula fogalmazta meg az Írószövetség nevében. A nyilatkozat a Szabad Kossuth Rádióban került beolvasásra reggel 8 óra körül, majd az adás megszakadt. A szovjetek ugyanis elfoglalták a Parlamentet, és beszüntették a rádióadást. A következő napok és évek a megtorlásról szóltak, hősöket ítéltek életfogytiglani börtönre, hősöket ítéltek halálra, végeztek ki, majd temettek el álnéven az Új Köztemető 301-es parcelláján. 1963-ban közkegyelemnek köszönhetően szabadulhattak ki azok, akik még életben maradtak, köztük Bibó István és Göncz Árpád. 

 Valakinek az élete része, emlék. Valakinek egy történet a szülőtől, nagyszülőtől, akár dédszülőtől. A magyar nép számára a szabadság jelképe. A hősök szabadságért vívott küzdelme örökre bevésődött a nemzet emlékezetébe. 1956 nemcsak egy lyukas zászló. 1956 a piros, a fehér, és a zöld. 68 évvel ezelőtt az értelmiségi ifjúság megmutatta, miként tudja eggyé kovácsolni nemzetünk különböző társadalmi rétegeit. A szolidaritás és az összefogás a legerősebb fegyverünk a nehéz időkben. Talán ez az, amire manapság is leginkább szükségünk van. Megmutatták, hogyan kell egységesnek maradni olyan vészterhes időkben, amikor nem tudhattuk, hogy holnap melyik szomszédunkat, barátunka rokonunkat, családtagunkat érheti a ,,csengőfrász". A mai diákság számára talán Tamási Lajos versének sorai a legtanulságosabbak. Kérlek Titeket, jegyezzétek meg, s kívánom sose kelljen hasonlókat átélnetek! "A háromszín-lobogó mellé/tegyetek három esküvést.:/sírásból egynek tiszta könnyet,/s a zsarnokság gyűlöletét,/s fogadalmat: te kicsi ország,/el ne felejtse, aki él,/hogy úgy született a szabadság,/hogy pesti utcán hullt a vér"-zárta beszédét Rozmán Kristóf.