Díszpolgárukká emelték a nemeskériek egykori plébánosukat - Fotók

Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek – állt a meghívón a Zsidóknak írt levélből való figyelmeztetés, és vasárnap délután Nemeskér és a környező falvak polgárai közül is sokan eleget tettek e nem mindennapi felhívásnak. Néhai dr. Rábai András Benedek irgalmasrendi atya alakját idézték meg a nyugat-magyarországi peremvidék ma már csak alig kétszáz lelkes településén. Tisztelt és igaz szívvel szeretett egykori plébánosukét, aki kilenc esztendőn át szolgálta a falu hívő közösségét 1970 és 1979 között, és akinek október 6-ával a község képviselő testülete posztumusz Nemeskér díszpolgára címet adományozott. Joóné Nagy Csilla polgármester méltató szavai szerint a község életében végzett kiemelkedő lelkipásztori tevékenységéért, példamutató életéért, a település hírnevének öregbítéséért.

A Szent Lászlónak szentelt római katolikus templomban gyűltek össze egykori papjuk tisztelői, ahol Gyürü Ferenc plébános mutatott be szentmisét András atya lelki üdvéért, a településen valaha élt és ma működő evangélikus és katolikus lelkipásztorokért, valamint azért, hogy küldjön az Isten szolgálatába új papi hivatásokat. Szentbeszédében nagy szeretettel idézte meg egykori elődje alakját, életének sarokpontjait. Emlékezett az irgalmasrendi magiszterre, az emberi lélek és a beteg test, majd plébánosként a nemeskéri hívek szolgálójára, a szó nemes értelmében vett lelki pásztorára. Kiemelte: minden korban szükség van az irgalomra, az együttérző, segíteni akaró részvétre mások nehéz sorsa, szenvedései iránt, amire András atya az életét tette fel, és akinek szolgálata példaként állhat ma is a közösséget szolgálni akarók előtt.

Az emlékező szentmisét követően a részvevőket a művelődési házba invitálták szeretetvendégségre, múltidéző beszélgetésre. András atya alakját itt Joóné Nagy Csilla polgármester idézte meg, olyan emberként bemutatva őt, akinek mindenre és mindenkire figyelme és gondja volt, akiben nem csak az elesettek gyámolítóját, a nemeskéri hívek szolgálóját, hanem a templom renováltatóját, az új harang öntetőjét is tisztelik. És mint leletmentőt is, akinek végső soron a kilencedik századi nemeskéri vasolvasztó telep felfedezését köszönheti a tudomány és a régészet.

Az ünnep hivatalos részét követően az egybegyűltek felidézték egykori plébánosuk alakját és cselekedeteit a Tompáné Simon Sarolta által összeállított, az atya alakjához kötődő helytörténeti kiállítás képei előtt. Szó esett, születésről és halálról, előtte kimondott örök hűségre kötelező igenekről, keresztelőkről és temetésekről, neki köszönhető gyógyulásokról, segítőkészségről, irgalomról, életre szóló példaadásról. És elhangzott mindez hol jókedvvel, mosolyogva, hol pedig könnyek közepette. De mindenképpen megható szeretettel, ami ott él az emlékezőkben András atya iránt közel fél évszázad elmúltával is. Azt üzenve, akit szeretnek és megemlegetnek, az amíg élnek, velük marad.