2 órája
Új szabályozás a győr-moson-soproni iskolákban is – A diákok többet beszélgetnek a szünetekben
Szeptembertől nem vihetők be okoseszközök az oktatási intézményekbe. Megnéztük, hogyan hatott az új szabályozás a pedagógusok munkájára, a tanulók közösségi életére.
A szünetekben a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium diákjai csocsóznak (a felvételen).
Fotó: Kerekes István
– Nem vártunk a rendeletre, mi már két éve bevezettük, hogy a tanulóknál nem lehet órán okos- eszköz. Vettünk hozzá speciális dobozokat, azokba a gyerekek beteszik a telefont, okosórát, és első óra előtt a hetes összeszedi – nyilatkozta a Kisalföldnek a győri gyárvárosi iskola igazgatója, Nagy Zsuzsanna Csilla. – Azért döntöttünk így, mert többször előfordult, hogy a gyerekek használták órán, felvették egymást, zavarva a tanítást.
Elmondta még, hogy az alsósok még nem használnak okos- eszközt, ennek megjelenése a felsőben jellemző. Kevés diáknak van még olyan okosórája, amellyel telefonálni is tud. A szülőknek két éve a döntést elküldték a KRÉTA-n, ők ezt elfogadták, sőt, támogatták.
Fotó: Kerekes István
Ennek megfelelően szeptemberben csak annyi változott, hogy eddig a tanulószobára visszaadták a telefont, most nem, de amúgy is csak a tanulók tíz százaléka tanulószobás. A pedagógusok pedig eddig sem használták órákon a telefont. Oktatási célra vannak notebookjaik, amikor kell, előveszik őket.
Némi túlmunka
Az Écsi Petőfi Sándor Általános Iskola mintegy 270 tanulójának életébe nagy változást nem hozott az új szabályozás, csak egy kis pluszmunkát a pedagógusoknak – felelte lapunk érdeklődésére a főigazgató, Kocsisné Németh Ilona.
Eddig kikapcsolt állapotban kellett a táskájukba tenniük a diákoknak, ha valaki megszegte a szabályt, azt a házirend alapján szankcionáltuk osztályfőnöki figyelmeztetéssel, intővel, de az évek alatt csak pár kihágás fordult elő. Most reggel kötelező leadni az okoseszközöket, vagyis a telefonokat, okosórákat. Ezeket egy cipősdobozba összeszedjük, egyedi azonosítóval ellátott tokba vagy fóliába tesszük, és a tanáriban tároljuk a nap végéig
– nyilatkozta Kocsisné Németh Ilona.
Tegyük hozzá, hogy az écsi általános iskola helyzete egyszerűbb, mint mondjuk egy fővárosi középiskoláé, ugyanis sok tanuló helyben lakik, a közelben, egyszerűen csak hazagyalogol az iskolából. Kocsisné Németh Ilona írt egy levelet a szülőknek, amiben kérte őket, hogy akinek nem okvetlenül kell, az ne is hozza be okoseszközét az intézménybe. Ezt megértették, segíti munkájukat. – Természetesen van, akinek kell, mert mondjuk olyan betegsége van, ez is előfordul, hogy valaki csak egyszer egy héten hozza, mert aznap éppen különórája van, és jó, ha a szülő eléri délután. Végül az alsósoknál csak egy-két gyermek, a nyolc felsős osztályban pedig osztályonként 6–10 tanuló hozza be reggelente a telefonját – tájékoztatott a főigazgató.
Ha kell, használhatják
– A tanárok eddig sem vihették be az órákra, hiszen a tanítás szent, és ha a pedagógus közben Messenger-üzenetekre válaszolgat, nem tudja elvégezni a munkáját, tegyük hozzá, hogy a legtöbbször éppen a szülők igényelték, hogy azonnali választ kapjanak a tanítótól kérdéseikre, de ők is megértették, hogy ez túlterhelné a tanárt. A jogszabály azt is előírja, hogy ha szükséges a tanuláshoz, akkor a diákok használhatják a kis laptopjukat, a legtöbbször nyelvórán vagy éppen grafikán, rajzórán.
Van pozitív hozadéka
– A diákoktól reggel 7.45-kor összeszedi az osztályfőnök a telefont, névvel ellátott borítékban, dobozban és elzárt helyen tartja. Az utolsó tanítási óra után visszakapják. Mivel eddig sem használhatták az általános iskolások a telefont, nekik ez nem nagy változás – közölte érdeklődésünkre Nyerges-Zombó Katalin, a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium igazgatója. Hozzátette, hogy a gimnazisták is csak szünetekben használhatták, ezért ők is elfogadták ezt a szigorítást.
Oktatási célra eddig is használták olykor az órákon, ezután is fogják a tanár kérésére. Az új épületben minden gimnazistának lesz saját zárható szekrénye, valószínűleg oda fogjuk elzárat- ni. A diákok szerint van pozitív hozadéka, többet beszélgetnek, például kártyáznak a szünetekben
– tette még hozzá az egyházi iskola vezetője.
Szülők, diákok felemás érzésekkel
Végezetül beszéltünk a történet további főszereplőivel is, a diákokkal, szülőkkel. Előbbiek arról számoltak be, hogy általánosságban az első napok a telefonjuk nélkül nehezek voltak, szorongtak, feszültebbek voltak, majd hozzászoktak a helyzethez és nyitottak a társaik felé. A szülők jórészt aggódnak a túlzott mobiltelefon-használat miatt, de egyben vágynak is arra, hogy gyermekükkel állandó kapcsolatban legyenek, illetve úgy állnak hozzá: ez a szép új világ, és nem tudják, hogyan lehetne tenni ellene. Ez utóbbi mondat a társadalom minden résztvevőjére igaz lehet.
