Szekunder szégyen – kollégánk véleménye A kísértés című műsorról

Valljuk be, szeretünk más nyomorán élvezkedni, nem véletlenül alakult ki a katasztrófaturizmus sem. Ahol baj, tragédia van, mindig megjelennek a kíváncsiskodók, akik még fel is veszik videóra a történteket.

Szóval tv, új műsor, mások szenvedése, ezt vegyítve jött ki A kísértés című műsor, melyet bő két évtized után támasztott fel a TV2. A műsor faék egyszerűségű, négy szerelmespárt vittek ki egy egzotikus helyre, ahol a négy nőt és négy férfit külön-külön villába költöztették be, és beküldtek hozzájuk tíz-tíz „kísértőt”. Nekik – nem nehéz kitalálni – az a feladatuk, hogy valahogy elcsábítsák az elválás pillanatában egymásnak még örök hűséget fogadó delikvenseket.

Több kérdés is felvetődött bennem a koncepció és az első adások láttán. A legnagyobb kérdőjel számomra az, hogy igazából mit is várnak egymástól a párok? Miből gondolták, hogy ebből nem lesz baj.

Eleve életszerűtlen szituációba keverednek a szereplők, mert nem nagyon tudok olyan élethelyzetet elképzelni, hogy férfiakat tíz manöken alkatú csaj, nőket pedig tíz kigyúrt macsó „lerohan”, és 0–24-ben kelleti magát a másik előtt. Szóval mivel eleve nem valós a helyzet, a reakció sem lehet olyan, mint a való életben.

Innentől kezdve felesleges is tovább csűrni-csavarni a dolgokat.

Az egész tényleg arra jó, hogy ez a nyolc plusz húsz ember több százezer ember, esetleg milliók előtt égeti magát. A másik kérdésem ilyenkor még az szokott lenni, egyik szereplőnek sincs családja, egyikük sem érzi azt, hogy ezzel kellemetlen helyzetbe hozza a szüleit, testvéreit? Nyilván ebbe nem gondol bele egyikük sem, hiszen többeket újrahasznosított a csatorna, mert ehhez hasonló műsorban okoztak már szekunder szégyenérzetet a gyanútlan(?) nézőben.

A harmadik kérdésem magamnak, és azoknak szól, akik szintén követik ezeket a műsorokat: minek nézzük?