Nyolcvanadik születésnapján köszöntötték László atyát - fotók

Németh László a szeminárium után Oroszlányba és Majkra került káplánnak 1967. augusztus 22-én, és kezdte meg rendszeres lelkipásztorkodását. Az egyik legszebb szolgálatot végezte – ahogy ő fogalmaz - a gyóntatást. A napra is pontosan emlékszik, elsőpéntek volt, amikor először találkozott gróf Eszterházy Móricné Károlyi Margit grófnővel, aki ellentmondást nem tűrően kijelentette: szentgyónást szeretnék végezni, mától kezdve ön az én lelkiatyám. „A kegyelmes asszony szúrós tekintetétől, akinek ura annak idején miniszterelnök volt, nem mondom, hogy nem cidrizett a lábam – eleveníti fel a pillanatot László atya – de hát a kegyelmes asszony gyóntatójává lenni, nem volt mindennapi dolog.” 

Németh László atya helynökként szolgált nyugdíjba vonulásáig a Győri Egyházmegye Püspöki Hivatalában. Az irodai munka elvégzése után átsétált a Székesegyházba, ahol látta a tétován ácsorgó hívőket. Beült az egyik gyóntatófülkébe, és órákig hallgatta a terhek súlyától nehezedő emberi lelkeket. A hallgatás és mások meghallgatása a művészetek közé tartozik. Az emberi érintkezés elengedhetetlen formája. „Empatikusnak, együttérzőnek kell lennem a másik emberrel, beleéreznem magam a helyzetébe. Ha megtapasztalja, hogy a másik együttérez vele, az már a vigasztalás olyan formája, hogy úgy mondjam, esőcseppje, amire a természet áldást mond a Magasságbelinek minden egyes esőcseppért. Ha meg tudjuk hallgatni a másik embert, és látják, hogy nem vagyunk nagyképűek és lekicsinylőek, akkor megnyílnak és erre sokkal nagyon szükségük van, mint gondolnánk” – vallja hittel László atya. 

A Győri Egyházmegye Püspöki Hivatalának munkatársai bensőséges ünnepség keretében köszöntötték születésnapja alkalmából Németh László atyát, tudatta az egyházmegye sajtóirodája.