2024.09.24. 15:14
A legendás múzeumalapítóra emlékeztek Kapuváron születése évfordulóján
Dr. Faragó Sándor, a kapuvári múzeum legendás alapítója száz évvel ezelőtt született. Az évfordulón Dr. Faragó Sándor emléke előtt tisztelegtek a helybeliek egy emléktábla avatásával, illetve egy könyv megjelentésével, melyben helytörténeti tanulmányai, írásai olvashatók. A kiadványt a Gartáért Alapítvány és a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata adta ki.
Köztiszteletben álló, halála után csaknem negyven évvel is gyakran emlegetett polgárra emlékeztek hétfőn este Kapuváron: Dr. Faragó Sándor polihisztor, múzeumalapító tiszteletére emléktáblát avattak a városháza falán és bemutatták a róla szóló, írásait közreadó kiadványt is. Ünnepi beszédet Áldozó István vármegyei főlevéltáros mondott, a könyvet a néhai múzeumigazgató fia, prof. dr. Faragó Sándor, a Soproni Egyetem emeritus rektora ajánlotta az édesapjára emlékezők figyelmébe.
Életútját Áldozó István ismertette: Dr. Faragó Sándor 1924. szeptember 23-án született Kapuváron. Édesapja Faragó Sándor tanító, édesanyja Szabados Mária. Életében tragédiát jelentett, hogy édesapját tizenkét éves korában elveszítette. Az árvasorsra jutott tanítók gyermekeit segítő alapítvány támogatásával a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte el középiskolai tanulmányait. Ott megtanulta a görög és a latin nyelvet is. Utóbbi ismeretének később történészként nagy hasznát vette. Érettségi után a pécsi orvostudományi egyetemen tanult tovább. Ám a világháború, majd az ötvenes évek nélkülözései miatt abbahagyta tanulmányait. Pécs mellett, Komlón helyezkedett el, a bányászatban dolgozott. 1956-ban a honvágy hazavitte Kapuvárra. "Ez Kapuvárnak a nagy szerencséje, isteni gondviselés, hogy szülővárosába visszatérhetett, hiszen a kulturális élet fejlődéséhez nagyban hozzájárult"-fogalmazott a szónok.
- Tudományos pályafutása elején elsősorban a régészet dominált. A kapui vár feltárásában, a régi reneszánsz várépület alapjainak a feltárásában vett részt, de a hansági földvár és a babóti feketevár rekonstrukciójánál, régészeti feltárásánál is munkálkodott. Gyűjtéseiről tudományos publikációt is készített. Hogy a babóti és a hansági vár még a tizenharmadik században is ellátta funkcióját, azt Faragó Sándor kutatásaival vált nyilvánvalóvá. Látóköre tágabb környezetére is kiterjedt, Babóton a kelta sírok feltárásánál, vagy Iván térségében a bronzkori vagy még korábbi sírok feltárásában is részt vett és publikálta. Egyénileg is jó képességű régész volt, de csapatban is kiválóan tudott dolgozni. Régészeti munkája mellett ki kell emelni néprajzi munkáját is. Elsősorban a rábaközi népviseleti tárgyak gyűjtéséből vette ki részét, de ezenkívül sokat foglalkozott a tizenkilencedik század második felére jellemző életviszonyok változásával, a paraszti, polgári lét fejlődésével. Harmadik tevékenységi köre a történelemtudomány, elsősorban a helytörténet. Kiemelem azt a területet, melyet az akkori rendszer nem is igazán támogatott, sőt, inkább tiltott. Faragó Sándor az írásbeli források és a tárgyi emlékek gyűjtése mellett az oral history módszeréhez is gyakran nyúlt. Megszólított azokat az embereket, akik megéltek bizonyos eseményeket. Egyik legismertebb gyűjtése 1939-hez köthető, amikor nagyon sok lengyel menekült ékezett az országba és Kapuvár környékén is éltek még, akiket Faragó Sándor megszólított és a hanganyagba gyűjtötte a beszélgetéseket. Faragó Sándor polihisztor volt. Azt a komplex szemléletmódot, amit ő képviselt, napjainkban már nem nagyon lehet megtalálni, hiszen az internet révén az információáramlás sokkal gyorsabb, mint akkoriban volt képtelenség egy tudományágat teljesen átfogni és inkább a specializáció irányába halad a világ. Faragó Sándor viszont komplex szemlélettel rendelkezett. Történészként a középkorral és a kora újkorral éppen úgy tudott foglalkozni, min ahogy otthonosan mozgott a huszadik század történelmében is. Ugyanakkor a régészet és a néprajztudomány is közel állt hozzá, de a művészettörténet területén is letette névjegyét, gondoljunk csak Pátzay Pál alkotásainak elemzésére, publikálására.
Családi kapcsolatunk is van. Nagyapám testvére, Áldozó József festőművész volt és a naiv paraszti festő életútját az 1950-es évek végétől Faragó Sándor irányította és támogatta. Többször is rendezett neki kiállítást és huszonhat festményét a kapuvári múzeum meg is vásárolta. A család nevében itt is köszönöm a segítségét. Faragó Sándor 1985-ben vonult nyugdíjba és sajnos még az év decemberében elhunyt. Nyugdíjasként pedig lett volna lehetősége, hogy kiteljesedjék, sőt, egy szabadabb világban talán a tiltott dokumentumok publikálásával még nagyobb ismertségre tehetett volna szert. Hogy Kapuváron 1959-ben múzeumot hozhattak létre és az országos szinten is engedélyt kapott, azért valósulhatott meg, mert Faragó Sándor itt élt és a régészet, a muzeológia, a néprajz és a művészettörténet területén is letette névjegyét. Kapuvár és környéke is hálával tartozik a jeles történésznek
-fogalmazott Áldozó István.
Ifj. dr. Faragó Sándor a művelődési központban tartott könyvbemutatón édesapjáról beszélt. Elmondta, hogy nagyapja tanító volt és részt vett az első világháborúban. A harctéri helytállásával vitézi címet kapott, s az esemény a család jövőjét alapjaiban határozta meg. "Ez mindenkor erkölcsi igazodási alap volt a család számára"-jegyezte meg a professzor.
Dr. Faragó Sándor életútja
Faragó Sándor 1924-ben született. Iskoláit helyben végezte és mint jól tanuló diák a győri bencés gimnáziumban folytatta. Édesapja korai halála miatt azonban győri tanulmányait megszakította. Kecskemétre került a piarista rend kegyes tanítórendi árvaházába és a piarista gimnáziumban tanult. Diákévei alatt is komoly közéleti tevékenységet fejtett ki. Énekkaros volt és különböző pályázatokon vett részt. Például a gyümölcsbetegségekről értekezett, a zöldségtermelésről, de éppen úgy írt Bercsényi Miklósról dolgozatot és Széchenyi Istvánról is. Megtanult gyors- és gépírni, részt vett a gimnázium kulturális életében. Később, egy találkozón így emlékezett Kecskemétre, az iskolára: "Mindent ennek az iskolának köszönhetünk! Tudást, bizakodást, magyarságot, helytállást, egymás megbecsülését, barátságot."
Gimnázium után édesanyja kívánságára orvosnak tanult Budapesten. A háború éveit otthon töltötte és mint medikus, a kapuvári kórházban segítkezett az ellátásban. A szakma azonban nem tetszett neki, nem akart orvos lenni. Megszakította tanulmányait. 1951 és 1957 között számos munkahelyen próbálkozott, de érezte, hogy valamennyi csak átmeneti és megtalálja majd az igazi pályát is. 1952-ben megnősült és 1955-ben hazaköltöztek Kapuvárra.
A városban megkezdte gyűjtőmunkáját. Mindent, amit talált, mindent megmentésre érdemesnek talált. Az első tárlatot lakása előszobájában rendezte be és a kezdetek óra mindent szakszerűen leltározott. Az első kiállítást az ipartestületben tartották meg. Erről az időszakról ezt írja: "Rövid ideje voltam itthon, amikor kezembe került néhai apán néhány emléktárgya, melyek Kapuvár vonatkozásában helytörténeti jelentőséggel bírtak. Ekkor határoztam el, hogy életemet, minden erőmet annak szentelem, hogy szülővárosom múltjának minden fellelhető emlékét összegyűjtöm. Megkezdtem a munkát, melyre több év távlatából úgy tekintek, ami értelmet adott életemnek."
1959-ben rendezték meg a második időszaki kiállítást, majd megnyílt az első állandó kiállítás és megtörtént a múzeum alapítása. Eleinte Faragó Sándor és felesége működtették az intézményt, nagy érdeklődés mellett. 1960-ban költözött a múzeum a várba, két földszinti szobába. 1969-ben került a mostani helyére, a vár déli szárnyába, ahol ma is működik.
Dr. Faragó Sándor tevékenysége során csaknem száz időszakos kiállítást rendezett. Felkarolta a helyi, környékbeli, vagy Kapuvárhoz kötődő művészeket. Tudományos munkát is kifejtett és folyamatosan publikálta kutatási eredményeit. A múzeum a település egyik szellemi központjává vált. Megalakították a múzeum baráti körét, melyben érdekes és több területre kiterjedő előadásokat hallhattak az érdeklődők, illetve múzeumi hírlevelet is kiadott az intézmény. Faragó Sándor nevéhez köthető a városban ma is látható Pátzay-szobor, a Kenyérszegő felállítása.
Dr. Faragó Sándor 1985. tavaszán vonult nyugdíjba, amit nehezen élt meg. Huszonöt évnyi múzeumigazgatói szolgálat után azonban nyugállományba vonult. Még azon az éven 1985. decemberében elhunyt, temetésén nagy részvéttel kísérték utolsó útjára, a kapuvári temetőben.
Prof. dr. Faragó Sándor összefoglalóját dr. Antall József, egykori miniszterelnök édesapjához írt leveléből vett idézettel zárta: "Hálás lehet kegyelmednek ez az oppidium, melynek szülöttjeit és halottait megörökíti az utókor dicsőségére. Nagy kár, hogy csak Balogh József dédapám (1845.) született Kapuváron, magam nem, így kevés esélyem van a fennmaradásra, hiszen nem mindenütt ily tisztességes a lokálpatriotizmus."
Ami számomra talán emberileg a legfontosabb tanulság volt, az önzetlensége, a segítőkészsége. Nem is kellett kérni, kéretlenül is mindenig mindenkinek segített. Legendás volt pontossága és rendszeretete, amit talán a piaristáknál tanult. És az ebből fakadó megbízhatóság. Amit ő elvállalt, vagy amivel megbízták, az biztos volt, hogy úgy lesz megvalósítva, ahogy az megvan írva a nagykönyvben. Köszönöm mindenkinek, aki a könyv kiadásában részt vett. Forgassák figyelemmel és jó szívvel egy ízig-vérig kapuvári lokálpatrióta, egy szeretett ember, az édesapám, dr. Faragó Sándor múzeumigazgató születésének századik évfordulójára megjelent kötetet
-zárta prof. dr. Faragó Sándor.
