Ötvenforintos karácsony

Mondjuk egy nyilvános rendezvényen, fesztiválon semmit, nem cipelünk haza 3–4 palackot vagy dobozt, az tuti. De ami otthon összegyűlik, azzal sem egyszerű. 

Én magam ezt háromszor tettem meg eddig, három különböző városban, de nagyjából ugyanazzal az eredménnyel. Az első helyszínen nem működött az automata, a másodiknál éppen takarították, annyira koszos és büdös lett. A harmadiknál előttem – majd később mögöttem is – olyanok álltak, akik – igyekszem finoman fogalmazni – jól láthatóan nem saját maguk fogyasztották el azokat az italokat, amelyeknek a palackjait igyekeztek visszaváltani, viszont ittak valami mást, nem keveset. Így aztán elég sokáig tartott a procedúra, mert nemigen tudták megkülönböztetni a visszaváltható és nem visszaváltható palackokat, az automata sem volt a barátjuk, dobálta vissza a gyűrött, koszos, fene tudja, honnan előásott darabokat. 
Aztán amikor végre sorra kerültem, rá kellett jönnöm, teljesen józanul sem egyszerű ez a mutatvány, az automata teljesen random módon fogadta el vagy dobta vissza a palackokat. Laza egy óra után 8-900 forinttal lettem gazdagabb, pontosabban az előre befizetett pénzemből ennyit kaptam vissza. 
Amikor negyedik alkalommal is összejött egy adag cucc, és az automatánál három ember állt öt büdös zsákkal előttem, fejben kiszámoltam, most éppen 750 forintért állok sorba, döntöttem: eztán nem pénzt adok a hajléktalanoknak, hanem egy teli zsákot. Ha többen gondolkodnak hasonlóan, ettől kezdve sok embernek minden hét karácsony lesz...