Erről írtunk: Új templom Sopronban, százmilliót költött a győri Richards, kónyi falunap

Csaknem teljesen kész Sopron új temploma-adtuk hírül tíz évvel ezelőtt. - Az Árpád-házi Szent Margit-templom végleges befejezéséhez azonban még mindig hiányzik húszmillió forint. A hívek eddig tízmillióért vásároltak téglákat. Százezer forintért kaptak egy klinkert, amibe belevésik a támogató nevét, így azt őrzi majd az istenháza.

2014. augusztus 8.

Épül az új templom Sopronban - Kilencvenegy százalékon a készültség

Tízmillióért vettek téglát 

Már látja a templomépítő munka nehéz és hosszú folyamatának végét Bognár István plébános, aki tegnap a Károlyi-kőfaragóműhelyben járva azt is elárulta, kilencvenegy százalékos a készültség, a Lövérek városrész új templomában már az utolsó simításokat végzik a szakemberek. 

- Ha arra gondolok, hogy milyen nehéz út áll mögöttünk, most már elönt az öröm érzése, hiszen egyre biztosabb, időben és mindenki megelégedésére be tudjuk fejezni a munkát - mondta az ötmázsás olasz mészkőlapban gyönyörködve az Árpád-házi Szent Margit-templom plébánosa. Ebből a hatalmas tömbből készül majd az oltár és a keresztelőmedence is. 

Bognár István azt is végignézte, hogy kerülnek a támogató hívek nevei a klinkertéglákra, amikből szeptember első hetében mellvédfal készül. Ugyanakkor nem lehet nyugodt az atya most sem, hiszen húszmillió forint még mindig hiányzik ahhoz, hogy az új templomban misézhessen. 

- Tízmillió forint gyűlt össze a téglaakcióval. A hívek százezer forintért kaptak egy klinkertéglát, amibe belevésetjük a támogató család, egyesület vagy csoport nevét. Ebből épül majd a fal szeptemberben, reméljük, addig még sokan csatlakoznak - mondja az örök optimista plébános. A Lövérek lankáin már messziről látszik a hatalmas kereszt, ami a bárka alakú épület tetején hirdeti Isten házát. A kivitelező Stettin Hungária Zrt. szakemberei az utolsó, már kisebb munkálatokat, javításokat végzik és készül a Panoráma úti parkoló is. 

Ezen a helyen már a negyvenes évek óta élt a templomépítő szándék, a Szent Margit-plébánia, vagy ahogy a soproniak jellemzően hívják, a Juliáneum hívei évek óta fohászkodtak új isteni hajlékért, hiszen gyakran még a lépcsőkön is ültek az aprócska épületben. Külön imádság is született e célból, s most már elmondhatják: az ima hatott. A plébániának helyet adó egykori Töpler-villa - amelynek ebédlőjében még Boldog Apor Vilmos is misézett - a jövőben közösségi céloknak ad majd helyet. A több mint 300 millió forintos beruházásból épülő új templomban már 280-an is kényelmesen vehetnek részt a miséken. 

A hétvégén rendezik meg Kónyban a 34. falunapot. Visszatekintünk a negyedikre.

1994. augusztus 8.

Csalogató hagyományteremtés - Falunap Kónyban 

Szombaton reggel a vásártérre érkezőket izgatott sürgés-forgás fogadta. Mikrofonpróba, hangoló muzsikusok, utolsó simítások a táncosszoknya ráncain. Fél tízkor Aller Imre polgármester megnyitó szavaival kezdetét vette az immáron negyedik alkalommal megrendezett kónyi falunap. Elsőként a „Kóny községért” díj átadására került sor. A díjazottakat Perlaki József, a helyi ÁFÉSZ elnöke szólította színpadra, meleg szavakkal ismertetve életútjukat. Az idén első alkalommal kiadott elismerést Dominkovics Gyula, Veér György és Mészáros Lajos vehette át a polgármestertől, akit a bensőséges percek után szándékairól kérdeztem. 

- Az egyik fő elképzelésünk az eseménnyel kapcsolatban az volt, hogy a Kónyból elszármazottakat, ha erre a napra is, de visszacsalogassuk. Kilencvenegy óta egyre többen jönnek haza. Sokaktól hallottam már, hogy jobban várják, mint a búcsút. Az előbb átadott díj alapítását pedig képviselő-testületünk olyan személyek részére kezdeményezte - folytatta a polgármester -, akik falunkért tett önzetlen munkájukkal bizonyították Kónyhoz való ragaszkodásukat. Hadd említsem külön idei negyedik díjazottunkat, a fiatalon elhunyt Kovács Béla képviselőt, akire már csak posztumusz gondolhattunk ezzel az elismeréssel. 

Az ünnepséget a kónyi néptánccsoport, majd a szlovákiai Vámosladány táncos lábú fiataljainak bemutatkozása követte. A határon túli vendégek sokszínű műsorában kedves figyelmességként a kónyi verbunk dallamai is felhangoztak. A lendületes táncok után kezdődtek a sportpályán a Bika-kupa férfi kispályás labdarúgótorna mérkőzései. A küzdelem győztese a talányos nevű Szicsu SC csapata lett. 

A forró hangulatú déli órákban már azt is megtudhattuk, hogy az erőt nem kímélő próbák hosszú sora után Kóny Toldija holtversenyben Szalai Attila és Czakó Zoltán lett, akik a sors véletlenjeként ráadásul még sógorok is. A nap kulturális rendezvényei közül talán a legszínpompásabbat a faluházban tekinthették meg az érdeklődők. A belépőket már az előtérben két virágkötő, Dömötör Jánosné és Bakos Ottóné mozgalmas élővirág-összeállításai fogadták. Beljebb lépve szintén a kettőjük keze alól kikerült ikebanákban gyönyörködhetett a látogató. A nagyterem hangulatát Herczeg Zoltán fafaragó történelmi és bibliai ihletettségű szobrai, valamint ifjú Hancz Péter kalászfonó különös kézügyességről tanúskodó kompozíciót töltötték be. 

Délután ismét a szlovákiai magyar táncosok szórakoztatták a közönséget. Őket a másfél éve működő helyi dzsúdóklub, illetve három bágyogszováti fiatalember kreatív harcművészeti bemutatója követte, majd a népszerű sörivóverseny után, melynek győztese ifjú Rigó Dezső lett, következett a Kónyi kabaré című vidám összeállítás, Bach Szilvia, a Defekt duó és néhány győri művész közreműködésével. A kabarét a női és férfiszépségverseny eredményhirdetése követte. Az idén Kónyban a hölgyek közül Csonka Gézáné és Varga Enikő bizonyult a legszebbnek. Az első alkalommal megrendezett férfiversengésben, ahogy dr. Varga Borbála, a „szakértő” zsűri elnöke elmondta, szigorú szempontok figyelembevételével Keszei Lajos és Horváth Ákos lett az első. A jó hangulatú falunap gazdag programjára este sem lehetett panasza a szórakozni vágyóknak, hisz operett-összeállítással, utcabállal, illetve a fiataloknak diszkóval ért véget. 

Ötven évvel ezelőtt beszámoltunk arról, hogy komoly fejlesztéseket valósít meg üzemeiben a Richards Finomposztógyár.

1974. augusztus 8.

Richards-módra Győrben - Júliusig elköltöttek százmilliót 

Néhány hónapja történt: megérkezett a Richards 'Finomposztógyár győri üzemének udvarára a 36 feszített, 18 méter hosszú vasbeton gerenda. A tervezők, műszakiak hiába járták körül őket százszor is, úgy látszott, lehetetlen beemelni a gerendákat a helyükre. Előbb le kell bontani a szomszédságban lévő garázsokat. Időbe tellett volna, nem is kevésbé, na és a garázsok is megérnek félmilliót. 

A beruházási főosztály vezetője órákon át nézte a gerendákat, aztán külön tervet készített a darussal. Végül a 36 gerenda a helyére került anélkül, hogy a szomszédos épületekhez hozzá kellett volna nyúlni. Amikor másnap a tervező megnézte az épületet, nem akart hinni a szemének. „Ezt csak Richards-módra lehetett elvégezni” — lelkendezett. Csakugyan. Richards-módra. Oly módon, hogy milliméterre kiszámították a hatalmas betontartók útját, úgy, hogy munkások, műszakiak hittek a „csodában”. Sikerült. A még most is folyamatban levő fésűidő építkezése ürügyén módosítani kellett a gyárban a korábbi tréfás mondást. A gyár vezetői ezt mondták eddig a beruházókra: a lehetetlennel azonnal megbirkóznak, a csodára azonban várni kell. Nos, ezt így fogalmazták át: a csodára sem kell sokáig várni. Bár az előbbieken az üzemben is mosolyognak, csakugyan érdemes végigkísérni a Richards Finomposztógyár beruházásainak elmúlt tízévi történetét. 

Sok tanulsággal szolgál a textiles üzemek és a nem textilesek számára is. A Richards Finomposztógyár, a többi megyei könnyűipari üzemhez hasonlóan, a hatvanas évek elejéig nemigen fejlesztette berendezéseit. Csupán az öreg géppark állagának megóvására futotta erejéből. A Richards nagy fejlesztési munkája furcsa módon Sopronban kezdődött. Amikor a finomposztógyárhoz csatolták a soproni fésűsfonodát, a győri vállalat első dolgának tekintette ennek az üzemnek a korszerűsítését. A soproni gyáregység lett az ország legszebb, legtermelékenyebben dolgozó fésűsfonodája. 

Ezután kezdődtek el a győri beruházások. Ezerkilencszázhatvannégyben 17, 1965-ben pedig már 51 millió forintot költöttek a Richards győri gyárára. A következő évben 84 milliót. Felújították a győri fésűsfonodát, majd a kártolt-fonodát, hozzákezdtek a kikészítő rekonstrukciójához. Ezerkilencszázhatvannyolcban, a gazdaságirányítás új rendjének bevezetése évében a Richards már egyenesben volt, megelőzte a többi könnyűipari üzemet és repülőrajttal kezdhetett hozzá az újmódi gazdálkodáshoz. Addigra jó alapot teremtett hozzá, hogy folyamatosan korszerűsítse a kisegítő üzemeit is. Sor került a festöde felújítására, aztán a szövődére. A vállalat új termék gyártását honosította meg, három kölcsönkért géppel megkezdődött a jerseygyártás az iparban. 

Akkor még keveset beszéltünk arról, milyen is a korszerű beruházás, a Richardsban azonban már az volt a jelszó: minél kevesebbet építeni. Az üzem zömében új gépek beállításával korszerűsítette a termelését. Így volt a legnagyobb haszna a fejlesztésre fordított millióknak. No, és azáltal, hogy a Richardsban régóta tudják az idő értékét. Nem volt a gyárban olyan beruházás, amelyik ne fejeződött volna be az előre meghatározott időre. Alapos előkészítés, gyors végrehajtás: ezek jellemezték a Richards beruházásait. Ily módon készült el a fésűidő, aztán a vállalat csornai gyáregysége. A vállalathoz érkezett gépeket egy-két héten belül mindig üzembe állították. Építkezésre csak végszükség esetén adtak ki pénzt a vállalatnál. Persze nem sajnálták a milliókat sem, ha értelmük volt. 

Hatalmas summákat emésztettek fel azok a beruházások, amelyekkel a vállalat a szociális létesítményeit korszerűsítette. Háromszáz személyes öltöző épült a győri gyár dolgozói számára, majd egy ezerszemélyes. Híddal kötötték össze az üzemcsarnokot és a szociális létesítményeket, étel- és italkiszolgáló automatákat vettek a dolgozóknak, szép irodaházat kaptak az adminisztrátorok. Kilenc év alatt, 1964-től 1973 végéig 500 millió forintot költöttek a vállalat üzemeinek korszerűsítésére. Az idei esztendőre jutott a legnagyobb summa. Januártól december végéig 135 millió forint értékkel korszerűsödik a Richards. Pontosabban már korszerűsödött, hiszen a pénz 80 százalékát júliusig felhasználták. Befejezték a szövődé felújítását, 21 új gépet állítottak üzembe az 54 régi, elavult berendezés helyére. Ugyancsak elkészültek a munkával a festödében, itt egy új szalagmosó berendezést helyeztek üzembe. Befejezték a kikészítő bővítését és a jerseyüzem rekonstrukcióját. A kötődében rendkívül korszerű nyomrafestő gépet helyeztek üzembe. A korábbi 800 ezer négyzetméteres évi termelésről 1,6 millióra gyarapodott a kötődő termelése. 

Ma a Richardsban olyan jersey kelmét gyárthatnak, amely a világ bármely országában korszerűnek számít. Magas nyomáson és hőfokon viszik rá a fehér alapanyagra a szebbnél szebb mintázatú matricákat. Közben felújítják és korszerűsítik a Richards kazánházát, a széntüzelési berendezéseket olaj tüzelésűre cserélik ki, és az év végéig befejeznek egy új, évi 600 tonna teljesítőképességű, fésűidő építését. Az idén elköltendő 135 millió forintból csupán 8 milliót fordítanak építkezésre. A többiért gépeket vásárolnak. Nagy termelékenységű gépeket, melyek a lehető legcélszerűbben illeszkednek az üzem többi berendezéseihez. Káprázatos, amilyen gyorsasággal dolgoznak a Richards gépköltöztetői. A szövőde 54 régi berendezését néhány szabadszombaton szerelték le, állították helyükre az új berendezéseket, miközben átrendezték a hatalmas gépcsarnokot. Miképpen lehetséges ez? A Richards tíz éve tartó korszerűsítési munkájában a legnagyobb figyelmet mindig a rekonstrukció előkészítésére fordították. 

Amikor egy új gép beérkezik a gyárba, már régen mindent tudnak róla, elkészített hellyel fogadják. Az idén áprilisban beérkezett szalagmosó például három nap alatt a helyén volt, s mire a külföldi szerelő megérkezett, jóformán már alig volt dolga. A Richardsban folyó rekonstrukció kétségtelenül a gépészeti osztálynak adta a legtöbb munkát. Az ott dolgozó 175 lakatos, villanyszerelő, hegesztő, műszerész, mérnök, technikus, karbantartók, tmk-sok, műszaki előkészítők pedig nagyon megtanulták a dolgukat. Az osztály dolgozóinak különleges a helyzete, ők a nehézipar képviselői a könnyűiparban. 

Csak a legnagyobb fegyelemmel és tervszerűséggel dolgozhatnak jól, akkor, ha ismerik a miértet, munkájuk értelmét. Az osztályon működő pártalapszervezet pedig azt tekinti legfőbb dolgának, hogy ezt megértesse a dolgozókkal. A 175 gépészeti dolgozó közül 42 tagja a pártnak. Az üzemben folyó rekonstrukciós munkáról a legfelsőbb vezetők döntenek, a gépészek dolga a végrehajtás. A vállalati pártbizottság, a vezetőségi tagok a legapróbb részletekig megismerik a beruházási tervet, ezután kapják meg a gépészek a feladatokat. A munka azzal kezdődik, hogy az alapszervezeti vezetők, bizalmiak tanulmányozzák a terveket, s mire a program a pártalapszervezet elé kerül, jóformán már mindenki személy szerint tudja a dolgát. Ezután kerül csak termelési tanácskozás elé a tervezet. A beruházás végrehajtásában nem ismernek lazaságot a Richardsban. Csak egyféleképpen térhetnek el a határidőtől, úgy, oly módon, hogy előbb befejezik a munkákat. 

A 42 gépészeti kommunista hat pártcsoportban tevékenykedik. Minden egyes beruházási munkához jut kommunista, aki felelőse, figyelője, serkentője a munkáknak. A gépészeti alapszervezet kommunistái is sokféle dologgal foglalkoznak, de immár tíz év óta a legtöbb energiát a beruházásokra fordítják. A lakatos-, hegesztő-, villanyszerelő-, gépészmérnök párttagok áldozatos tevékenységének eredménye, hogy a Richardsban az idén elköltött 100 millió forint már „termel”. Sok éjszakai, vasárnapi, ünnepnapi munka, kellett ehhez, a gyár kommunistái azonban nem sajnálták a fáradságot. Csakis ily módon, a jól előkészített beruházások állandó figyelemmel kísérésével és a késedelmet nem tűrő végrehajtással lehet minél előbb kamatoztatni a milliókat.