A soproni Agg Pál a kutyafotózásban talált önmagára - fotók

A soproni fotógráfus, Agg Pál még 2009-ben kezdett el fotózással foglalkozni, azon belül a divat és portré stílusban bontogatta a szárnyait. Majd 2016-ban jött a fordulópont az életében, amikor 180 fokos fordulatot vett és kutyák kerültek a lencse másik végére. - Nyolc évet töltöttem a divat világban, és megmondom őszintén, nem találtam meg benne magam és kihívást sem jelentett számomra. Ekkor kezdtem el egy új területet keresni, amikor olyan fotókat láttam kutyákról, amik abszolút magával ragadtak. Egy darabig  kettőt párhuzamosan csináltam, de egyre inkább látszott, hogy számomra az állatfotózásban több a kihívás és a fantázia - kezdett bele Agg Pál, aki meglepő módon a természetfotózás sosem vonzott.

- Ez a világ sosem állt távol tőlem, hiszen gyakorlatilag születésemtől fogva kutyás családban vagyok. A későbbiekben sem változott, hiszen a nejem és én is hoztunk kutyát a kapcsolatba. Így négy-öt kutyás családdá váltunk, ahol ahol nem volt kérdés, hogy kedvenceink milyen pozíciót töltenek be. Ebből szépen lassan elindult egy új út, ami teljesen más technikákat és szemléletmódot igényeltek, mint az ember fotózás. Így lényegében a nulláról kezdtem el felépíteni a vállalkozást, amit nyolc éve csinálok. A feleségem is sokat segít a fotók elkészítéséhez, hiszen a koncentráció és a parancsok betartása miatt ez egy kétemberes munka - mondta el Pál. Hozzátette, ma már 4-5 különböző stílusban készíti a képeit, de rendszeresen keresi az újat.

Mint mondja a jó fotó nincs fajtához kötve, sokkal inkább a kutya természetén és szocializációján múlik. - Minden fajtából tudnék hozni pro és kontrát. A kutyáknak viszonylag egyszerű kommunikációjuk van, így egy jutalomfalattal és egy pici rá vezetéssel nagyon sok mindent el lehet érni náluk. Már elég tapasztalatom van abban is, hogy tudjam mikor kell szünetet tartani.

Az tény, hogy Pál munkája során nincs két egyforma nap, melyek lehetnek vidámak, de szomorúak is. - A kölyök kutyák fotózása mindig szórakoztató, de vannak megpróbáltató munkák is. Egyszer egy mentett kutyát hoztak hozzám, és azt kell tudni, hogy ő egy emberagresszív állat volt. Gazdái közölték, hogy nem mehetek le a kutya szintjére, de tudni kell, fekve vagy ülve fotózok. Ebben az esetben, ha ezt megtettem volna a kutya rám támadott volna, végül három méterről készítettem el a képeket, amik végül is sikerültek. A sok közül volt még egy meghatározó eset, amikor egy beteg tacskót hoztak hozzám. Szokás szerint megkértük a gazdikat, hogy arra a pár órára hagyják ránk a kisállatot. Volt egy hatalmas angyalszárnyam, amivel lefotóztam a kutyát, gondolva, talán sose kerül napvilágra. Még nem álltam neki válogatni a képeket, úgy két napra rá hívtak, hogy elpusztult a kutyus. A gazdi értékelte ezt a húzást - osztotta meg történeteit Pál.

- fűzte hozzá.