2024.07.27. 15:54
Az 1954-es árvíz emlékére avattak emlékművet Dunaszigeten - fotók
1954-ben a Szigetközben szörnyű árvíz pusztított, a történtek emlékére avattak emlékművet Dunaszigeten szombaton.
A kilencvenéves Cseh Ferencné húszéves fiatalasszonyként élte meg a szörnyű áradást. Fotók: Kerekes István
Éppen hetven esztendeje, hogy hatalmas árvíz sújtotta Szigetközt. Július 15-én Ásványrárónál és Kisbodaknál szakadt át a gát, másnap hajnalban Dunakilitinél. Utóbbi hatását érezték meg a mai Dunasziget területén is. Ennek állítottak emléket szombaton a helyi Emlékparkban.
– Éppen a boltban voltam, az akkor egyéves kisfiammal, Attilával, amikor mondták, siessünk, mert jön az árvíz. Nagyon kellett sietni, már láttam, hogy jön a víz. Kérték pakoljunk mielőbb, mert visznek Mosonmagyaróvárra teherautókkal. Mi végül sógornőméknél kapunk menedéket Majorokban – mesélte a kilencvenéves Cseh Ferencné, aki húszéves fiatalasszonyként élte meg a szörnyű áradást. Mint mesélte, amit tudtak, menteni próbáltak: a szárítóban helyezték el a tyúkokat, a lovakat, disznókat a férfiak elterelték, Hegyeshalomba és Jánossomorjára. A szülői háza, a doborgazi töltés mellett nem sérült, ám akkor már az anyósáéknál laktak, ott viszont a ház hátsó részét a víz tönkretette.
– Mi, kisgyerekesek csak hetekkel később jöhettünk haza, amíg rendbe tették a házat, kiszáradtak a falak. Több ház is összedőlt, főként a vályogból készültekben tett kárt az áradás – fűzte hozzá a szépkorú asszony.
Cseh Benjamin dunaszigeti polgármester arról beszélt az emlékmű avatóján, hogy a szigetiek élete soha nem volt könnyű, azt sokszor a Duna befolyásolta. A trianoni békediktátum után újraépítkeztek, ahogy a rendkívüli pusztítást végző 1954-es árvíz után is.
– 41 ház teljesen összedőlt, két tucatnyit pedig nem lehetett felújítani. Az ár levonulta után is hosszú lehet teltek el a romok eltakarításával. Számtalan állami segyély érkezett, az anyagi támogatás mellett szükség volt az állatoknak is takarmányra, hiszen az aratás felénél érkezett az áradás. Sokan emlékeznek az amerikai segélyekre is, az akkor kapott olaj ízére vagy a nádcukorra, melynek zsákját sokáig őrizgették a faluban – emlékeztetett a faluvezető, megjegyezve, hogy 1962-re 41 ház épült újjá.
– Iszonyatos erőfeszítés kellett az 1954-es árvízi védekezésben, mely szerencsére emberi életet nem követelt, ám a víz iszonyatos pusztítást végzett. Emlékeztessen ez az emlékmű arra a példátlan összefogásra, amiről szüleink, nagyszüleink tanúbizonyságot tettek akkor, legyünk büszkék azokra, akik a település újjáépítéséért dolgoztak. Bízom benne, hogy Dunaszigetnek már nem kell hasonló tragédiákkal szembenéznie – emelte ki a polgármester.
Az avatót megelőzően Kertész József vízügyi szakértő az 1954-es árvízről tartott előadást, s az eseményen részt vett Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója is.
– A klímaváltozás miatt mindig oda kell figyelnünk az árvízi biztonságra, mely sajnos az utóbbi időben harminc százalékkal csökkent: olyan cserjék nőtték be a folyók mentét, melyek az árvíz levezetését akadályozzák – fejtette ki érdeklődésünkre Láng István, hangsúlyozva, hogy az Insula Magna projekt keretében kidolgozták a terveket, és várják, hogy újra megnyíljanak az uniós források. Szigetközben a természetvédelmi céloktól az árvízvédelemig negyven milliárd forintra lenne szükség.
Leállt szlovák oldalon a hídépítés
Boráros József doborgazi polgármester is megosztotta gondolatait: örömmel számolt be a települése fejlődéséről, viszont sajnálatát fejezte ki, hogy leállt a Dunakilitivel közös gyalogoshíd építése a szlovák oldalon.
– Tavaly áprilisbna kellett volna átadni a hidat. Bízunk benne, hogy jövőre elkészül – tette hozzá.