A hajósokra és a Duna áldozataira emlékeztek Gönyűn - fotók

A megemlékezés a temetőben kezdődött a temető bejáratánál álló kopjafánál, amely az itt elsüllyedt Árpád gőzös roncsának egy darabja. Ünnepi beszédében Major Gábor polgármester felidézte: – 2009-től az Árpád gőzös roncsa hirdeti itt, azon gönyűi hajósok emlékét, akik a II. világháború alatt az Árpád gőzhajón menekülteket szállítva Bécs felé aknára futottak és pillanatok alatt a dunai hullámsírba vesztek. A robbanás Vajda Jánost, Horváth Ferencet és Palkovics Istvánt gönyűi hajósokat temetett a hullámsírba. E kopjafánál évente megemlékeznek a Duna hajós áldozataira, barátokra, szerettekre akik vagy itt a temetőben vagy a folyó hullámsírjában találják meg végső nyugalmukat.

A megemlékezésen az önkormányzat és a civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat, majd a katolikus templomban tartottak hajós misét, végül a Duna parton a Duna áldozatainak emlékére koszorút és virágokat dobtak a vízbe.

Gönyű fejlődése és a hajózás

Gönyű fejlődése egybefonódott a hajózással. A hajós múlt gyökerei a ló vontatta hajókig nyúlnak vissza, amikor a község lakói jövedelmük kiegészítéseként lóval vontatták fel az uszályokat Győrbe. Az 1830-as években elindult gőzhajózás jelentős változást hozott a falu életébe. Gönyűnél megváltozott a vízfolyás, ezért innen Bécs felé az eddig vontatott négy uszályból csak kettőt lehetett tovább vinni. Emiatt megszületett a döntés, hogy Gönyűn egy hajókiszolgáló bázist kell létrehozni a mai Horgásztanya alatt.

Gönyű a Győr és Budapest közti forgalom fontos állomása lett. A gőzhajók megálltak „szenelni”, azaz szenet felvenni, mely munkára állandó szenelő brigádok álltak készenlétben. A gázlók miatt minden hajónak hajó- és uszálykalauzt kellett felvennie a biztonságos hajózás érdekében. Ezeket a posztokat a jó helyismeret miatt gyakran helyiek látták el. És ha már megálltak a hajók, a személyzet élelmet és iparcikkeket is vásárolt. A kikötő hatalmas forgalmat bonyolított le, itt történt a vámvizsgálat, új üzletek és vendéglők nyíltak. A világlátott hajósok kifinomodott ízléssel segítették a kereskedőket és az étterem-tulajdonosokat. A gönyűi fiatalok egyre nagyobb számban tanulták ki a biztos megélhetést jelentő hajós mesterséget, és mentek el világot látni. Hajósdinasztiák is alakultak, a mesterség apáról fiúra szállt. A hajóscsaládok a község jómódú polgárai voltak, ismerték a Duna veszélyeit és a hajózás minden csínját-bínját. Kiváló szakmai hírüknek köszönhetően jó ajánlólevélt jelentett gönyűi hajósnak lenni. 

A hajósok világlátott emberek voltak, bejárták Európa útjait. Ma már nem olyan vonzó ez a szakma. A hajósok hosszú ideig járták a vizeket, csak rövid időt töltöttek a családdal. Azok az emberek maradtak meg ennél a foglalkozásnál, akik szívvel lélekkel végezték, szerettek hajózni. Ma már ritkán szólal meg a hajókürt, jelezve az otthon maradt asszonyoknak, gyerekeknek, hogy most kell kiszaladni a partra, hogy a település mellett elhaladó hajón álló édesapának integetni lehessen. A hajósok száma ugyan csökken, de szerencsére a helyi hajós múzeumban egyre nő a hajós emlékek száma. Nem csak a helyiek ajánlják fel szívesen a család féltve őrzött iratait, a hajósok személyes tárgyait, egyenruháit, iratait, kitüntetéseit, de távolabbról is kapnak felajánlásokat.