2024.05.11. 12:02
Ápolók generációja
Május 12-én ünneplik világszerte az ápolók nemzetközi napját, annak emlékére, hogy 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, a modern ápolóképzés megalapítója. Ezen alkalomból a soproni kórház ápolók generációjának egyik legidősebb és legfiatalabb tagjával beszélgettünk hivatásukról.
Az ápolók és ápolónők munkája az egyik legnehezebb foglalkozások közé tartozik, hiszen munkájuk során, nap, mint nap nehéz helyzetekkel, kihívásokkal találkoznak. A nehézségek ellenére, azonban akadnak olyan elhivatott szakemberek is, akik évek, évtizedek óta elkötelezettek a munkájuk iránt és saját magukat adják a betegekért.
Közéjük tartozik Felber Andrásné és Kálmán Roxána is, a Soproni Gyógyközpont egyik rangidős és egyik legfiatalabb ápolónője.
Ápolók a hivatásukról
Felber Andrásné Ági közel negyven éve dolgozik nővérként. Az, hogy erre a pályára került, egy véletlennek köszönhető, hiszen eredetileg gyermekgondozóként képzelte el a jövőjét.
- Az érettségit követően mindenképpen a gyermekekkel szerettem volna foglalkozni, mivel azonban kötelező volt az éneklés, az pedig nekem sosem ment, javasolták, hogy inkább próbáljam meg a felnőtt ápolóképzőt. Tulajdonképpen így kerültem Szombathelyre, ahol elvégeztem a kétéves szakápolói képzést - mesélt mosolyogva a kezdetekről. - Az iskola után először Farkasgyepűre, a tüdőgondozóba kerültem, majd pedig a soproni kórházba, ahol azóta is dolgozom, több, mint húsz éve, a belgyógyászat krónikus osztályán - tette hozzá.
Nagyon szeretem a hivatásomat, ez volt, és ez is marad az életem. Örömmel tölt el, hogy segítséget nyújthatok és ápolhatom a betegeket, erőt adhatok nekik. Rengeteg türelem kell hozzá, de enélkül nem is lehet helytállni a mindennapokban. A mai napig, ha belépek egy kórterembe csak mosolyogva teszem, ami biztonságot nyújt a pácienseknek is. Hallom, amikor azt mondják: jön a Mosolygós nővérke, akinek mindig jó kedve van. Ennél szebb visszaigazolásra nincs is szükség a betegektől, azt gondolom, hogy ezért tényleg megéri csinálni
- mondta elérzékenyülve.
Jó tanácsként hozzátette: - Csak az menjen erre a pályára, akinek megvan a hivatástudata, rengeteg a türelme és a beleérzőképessége. A mosoly elengedhetetlen, hiszen a lélek gyógyítója. Ha a lelkünk rendben van, akkor az egészségünk is rendben lesz
- zárta a beszélgetést.
Kálmán Roxána az ápolónői gárda egyik legfiatalabb tagja, négy éve erősíti a Soproni Gyógyközpont nővéreinek csapatát. Jelenleg az intenzív osztályon és a kardiológián dolgozik, munkája mellett pedig mentőtisztnek tanul.
A kezdőlökést édesanyám adta meg, aki idősotthonban dolgozott. Tőle láttam, hogy ennek a munkának mennyi szépsége van, hiszen tele van szeretettel, ami azt gondolom az egyik legfontosabb a türelem és tolerancia mellett. Azt mindig is tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, és azt is biztosan éreztem, hogy nekem a kórházban van a helyem, ezért is indultam ebbe az irányba
- mesélt a kezdetekről.
A munkám tele van kihívással, nap, mint nap újat tanulhatok, a kollégáimtól pedig rengeteg támogatást és biztatást kapok. A kezdetektől tanítanak, ha kérdésem vagy problémám akad, bármiben számíthatok rájuk. Amikor pedig a páciensek, a felépülésüket követően mosolyogva köszönik meg a munkánkat, felbecsülhetetlen érzés, és biztosít arról, hogy jó helyen vagyok és ez az utam
- mondta.
Ápolók napja - Türelem és hivatástudat
Fotók: Máthé Daniella
