A szavaló

Ez volt a címe annak a cikkemnek, amikor újságíró-gyakornokként az egyik első komolyabb feladatomul azt kaptam, hogy készítsek interjút azzal a fiúval, aki március 15-én, Kaposvár főterén a Nemzeti dalt szavalja. Ügyes szerkesztői ötlet volt, ma is úgy gondolom. Az, hogy egy tizenéves gimnazista számára mit jelent a ’48-as forradalom, mit jelent Petőfi és az ő verse, sok mindenre képes rá­világítani. 

Így közel negyven év távlatából, ha a pontos szövegre nem is, de arra nagyon is emlékszem, milyen éretten és összeszedetten nyilatkozott a srác, éreztem rajta, hogy képes átélni annak a március 15-nek a hangulatát. Még úgy is, hogy akkor bizony még ez a nap kis hazánkban nem volt sem munkaszüneti, sem iskolaszüneti nap. Koszorúzni is úgy ugrottunk le a szerkesztőségből a Petőfi térre – mert mi, ifjú újságíró-palánták ahhoz ragaszkodtunk, hogy ott tisztelegjünk, ne a pártemberekkel a Kossuth-szobornál –, aztán mentünk vissza, hogy azon melegében meg is írjuk a riportot az eseményekről. 

Csak azt sajnálom, hogy ez a régi emlék most, az ünnep délutánján jutott eszembe, nem pedig egy-két nappal előbb, mert szerintem ez a téma most is érdekes lenne, és én tényleg kíváncsi lennék, a mai gimnazistáknak mit jelent az immár három évtizede piros betűs nemzeti ünnep. Főként úgy, hogy ilyenkor minden politikai párt, minden politikus megpróbálja a saját verzióját elültetni a fejekben, plusz még egy grandiózus új film is szól arról a napról. 
Bízom benne, legalább annyit, mint annak a kaposvári fiúnak, akkor, 1986-ban. Ígérem, jövőre megkérdezzük.