Március idusán

2024.03.14. 16:00

1848/1849 hőseire emlékeztek a várkertben Kapuváron - videó, fotók

Kapuváron a várkertben lévő 1848/49-es emlékműnél gyűltek össze a helyiek, hogy megemlékezzenek a forradalom és szabadságharc hőseiről.

Kisalföld.hu

A műsorban a térségi általános iskola diákjai szerepeltek. A város vezetői, az intézmények, pártok, szervezetek képviselői koszorúzták meg az emlékművet. Fotók: Cs. Kovács Attila

Ünnepi beszédet Horváth László, a Kapuvár Térségi Általános Iskola igazgatója, önkormányzati képviselő mondott. Arról beszélt, mire is tanítja kisfiát a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatban.

 

"Megtanítom rá, hogy bár a szabadságharc akkor elbukott, Petőfi Sándor, vagy éppen Bem apó a szabadságharc leverése ellenére is a nagy hőseink maradtak, akikről példát kell vennünk, akiktől elszántságot, bátorságot és kitartást kell tanulnunk" - mondta Horváth László.

Horváth László iskolaigazgató beszéde

Tisztelt Ünneplő közönség! Kedves Diákok!

Nem először állok itt március 15-én, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából megosszam gondolataimat a velem együtt itt ünneplőkkel, felnőttekkel és gyermekekkel egyaránt.

Magyar emberként fontos számomra, hogy mindenkinek továbbadjam ennek a napnak az üzenetét az összefogásról, őseink helytállásáról és a hazaszeretetről.

Engedjék meg nekem, hogy az idei évben ezt rendhagyó módon, személyes élményem elmesélésével tegyem meg.

Legkisebb gyermekem alsó tagozatos, második osztályos, kisgyermek, aki ugyan lelkesen lengeti a nemzeti szín zászlót, büszkén hordja szíve felett a nemzeti szín kokárdát, és szavalja az iskolában a tanító nénitől megtanult verseket, de még nem biztos, hogy igazán érti, miben is különbözik ez a nap az egyszerű hétköznapoktól.

Az ünnepre készülődve sokat beszélgettünk. Ahogy egykor nekem szüleim és tanítóim, úgy meséltem neki én is az itt álló gyermekeknél alig idősebb márciusi ifjakról, akik 1848. március 15. esős délelőttjén fiatal koruk ellenére nagybetűvel írták be nevüket a történelemkönyvekbe.

Az otthon levő térképet kinyitva végig húztuk ujjunkat az általuk megtett útvonalon, soroltuk a történelemkönyvekben vastagbetűvel szedett állomásokat:

Pilvax kávéház, egyetem, nyomda, Nemzeti Múzeum, …. és lelkesedésünkben már-már úgy éreztük, mi is ott haladunk az egyre gyarapodó tömegben….

elhangzott Petőfi Sándor, Jókai Mór, Táncsics Mihály neve, a tizenkét pont,

a már fiam által is ismert Nemzeti dal, és hangosan zengtek otthonunkban a mindenki által jól ismert sorok:

„Talpra magyar, hí a haza!

Itt az idő, most vagy soha!

Rabok legyünk, vagy szabadok?

Ez a kérdés, válasszatok!-

A magyarok istenére

esküszünk,

esküszünk, hogy rabok tovább

nem leszünk!”

Zászlót és kokárdát készítettünk, a piros és a zöld festék meg-megfolyt néha, az erős színek szinte világítottak a hófehér papírlapon. PIROS – FEHÉR – ZÖLD.

Erő, hűség, remény ismételte utánam a színek jelentését. Ragyogott az arca, és abban a pillanatban tudtam, hogy végre ő is érzi, miért jó magyarnak lenni.

Úgy gondolom, fiam aznap azzal a tudattal aludt el, hogy a magyar történelem tele van hősökkel, és biztos vagyok benne, álmában ő is egy volt közülük.

Ugyanakkor tudom, hogy el kell jönnie annak a pillanatnak is, mikor majd tovább mesélem a történetet.

Lesz egy délután, mikor beszélgetni fogunk a következő hónapok eseményeiről is, mesélek a pákozdi csatáról, ahol megállítottuk a fővárosunk ellen vonuló csapatot, megint elővesszük a térképet, és végighúzzuk az ujjunk a dicsőséges tavaszi hadjáratot jelző vonalon.

Közösen kikiálltjuk országunk függetlenségét, és együtt fogunk örülni Buda, és ezzel az ország felszabadulásának.

Aztán majd mesélnem kell a vesztes ütközetekről is, el kell mondanom neki, hogyan győztek az orosz cár segítségével a császáriak, s hogyan tettük le végül Világosnál a fegyvert, és bár még kicsi, de ősszel, október 6. környékén

beszélgetünk majd a szabadságharcot követő megtorlásokról is.

De a legfontosabb, hogy ezeken a délutánokon nemcsak mesélek neki, hanem tanítom is őt.

Megtanítom rá, hogy bár szabadságharcunk akkor elbukott,

Petőfi Sándor vagy éppen Bem apó, a szabadságharc leverése ellenére is a mi hőseink maradnak, akikről példát kell vennünk, akiktől elszántságot, bátorságot és kitartást kell tanulnunk.

Elmagyarázom neki, ahogy azt a tanórákon diákjaimnak is teszem, hogy mi, magyarok, 1848. március 15-én megtanultuk, hogy közös célért összefogva, egymást támogatva képesek vagyunk megváltoztatni az egész világot.

Képesek vagyunk küzdeni nemcsak önmagunk, hanem egész nemzetünk boldogulásáért, boldogságáért, mert a függetlenség, a szabadság iránti vágy ott lakozik mindannyiunkban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket és fogadják szeretettel a Kapuvár Térségi Általános Iskola tanulóinak ünnepi műsorát!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában