Csillogó szemekkel várták az iskolások a kisalföldi Vöröskereszt csapatát Tanzániában - fotók

Legutóbb arról számoltunk be, hogy a győr-moson-soproni misszió vöröskeresztes tagjai elkezdték a 11 napos autós útjukat egy terepjáróban. Egyik úticéljuk a miloi kórház, illetve ellátogattak egy helyi iskolába is. Aszfalt mentes útjukon megtapasztalhatták milyen visszacsöppenni több tíz évet. Kun Szilvia, vármegyei igazgatónak azonnal nagymamája elbeszélései jutottak eszébe, még abból az időből, amikor idehaza is gyalog, sáros úton jártak iskolába a gyerekek.

Püspöki látogatás

- Itt a nagyon kicsik is egyedül járnak. Látott már valaki nálunk négy év körüli gyerekeket felnőtt kíséret nélkül sétálni? Ez Tanzániában általános dolog. Az állatok szabadon legelnek, a nők és férfiak kapával a vállukon sétálnak az úton ki a földekre. Más világ. - foglalta össze a látottakat Kun Szilvia.

Az öt fős csapat részt vett egy püspöki látogatáson. A Zanzibáron született miloi egyházfő az anglikán egyház feje, családjával él. Szívélyesen fogadta a kalandozó magyarokat, abban a vöröskeresztes pólóban várta őket, amit előző nap kapott tőlük ajándékba. A találkozó alkalmával közösen megnéztek egy helyi tanzán templomot is, majd az önkéntesek folytatták útjukat a hegyek felé.

Korlátozott mennyiségű víz és áram

- A hegy teteje hajnalra ködbe burkolózik. Szép zöld minden, közbe azért esik az eső, a virágok gyönyörűek. A szálláson nincs villany, aggregátor biztosítja az ellátást. Fél tízkor lekapcsolják a világítást, és reggel fél hatkor vissza. Fejlámpával világítunk, ami bizonyos helyzetekben azért nehézséget is tud okozni. A vendégházban víz sincs, kiosztanak egy vödör forró és hideg vizet, amit használhatunk - részletezte Pilsits Mária, az ötös fogat egyik tagja.

- Mintha 100 évet visszamentünk volna az időben, de mindezt ellensúlyozza az a kedvesség és szeretet, amivel vártak bennünket. Az út során a csodálatos tájba illeszkedő szegény települések látványa mellett mindenki mosoly. Ezután az út után biztosan jobban értékeljük majd, amink van. Mindezt erősíti a kórházban és az iskolában tett látogatás - emelte ki dr. Tóth Zsuzsanna, a Vöröskereszt vármegyei szervezetének elnöke.

300 diákra 10 tanár

Abban a helyi, tanzán iskolában, ahol megfordultak kisalföldi kalandoraink 297 gyermek jut az igazgatóra, három kollégájára és hét önkéntesre. Legfontosabb tantárgyaik a környezetismeret, sport és az egészségtan. Reggelit és ebédet is kapnak a tanulók. Előbbi általában különböző ízesítésű kása. A végzős diákoknak szombaton is van tanítás. A Vöröskereszt tagjai nem csak játék-, és sportszeradományokkal érkezett, kivették a részüket a gyerekek mindennapjaiból és még közösen játszottak is. Kun Szilvia megtanította, hogyan is kell jól UNO-zni. Emellett a focilabdáknak is nagyon örültek Papp Zoltán sokszoros Afrikajáró önkéntes azonnal fel is fújt a diákoknak. Utána boldogan rúgták papucsban, mezítláb.

Egyenruha van, de iskolatáska nincs

- emelte ki Horváth Gyula polgármester és a szervezet önkéntese.

Vöröskeresztes nyilatkozat

Kun Szilvia hozzátette, hogy a pedagógusok nagy része önkéntes, például három fiatal férfi bérét nem tudta összeadni a falu közössége, így ők étkezés fejében végzik a munkájukat.

- A 40-45 fős osztályokba járó tanulókat próbálják az életre nevelni, az általános tantárgyak mellett pedig hangsúlyos a környezetvédelem is. Ha esik, ha fúj, a gyerekek szülői kíséret nélkül, egyedül, vagy csoportosan járnak iskolába. Ritka, hogy iskolatáskával menetelnek, leginkább szőtt táskában cipelik a könyveiket, s hiába az elnyűtt egyenruha, az arcukon azt látni, jól érzik magukat az iskolában - fűzte hozzá a vármegyei igazgató.