2024.02.28. 07:25
Téglamúzeum Szanyban - Rugli Dezső agyagba faragja hazaszeretét
Rugli Dezső szanyi téglamúzeumában mindig történik valami. A közelmúltban például a falu nagyjainak, illetve hazánk történelmi személyiségeinek készített emléktéglákat a múzeumtulajdonos. Az új daraboknak új tárlót is felállított a téglamúzeumban.
Új tárlók kerültek a közelmúltban a szanyi Téglamúzeumba. Az intézmény alapító-tulajdonosa, Rugli Dezső maga készítette el a vitrineket, melyekben történelmi nagyjainknak, politikusoknak, művészeknek állít emléket, de nem maradt ki a sorból Szany híres szülöttje, Kokas Klára sem. Töreki Imre néptáncpedagógus, a község díszpolgára is kapott egy emléktéglát a téglamúzeumban.
Kokas Klára emlékére
- Az iskola mellett állt Kokas Kálmán egykori igazgató-kántortanító háza, ahol Kokas Klára, nemzetközi hírű zenepedagógus, zenepszichológus, Kodály Zoltán módszereinek továbbfejlesztője született. Az épület ugyan eltűnt, e jeles pedagógusok emléke azonban nem tűnhet el Szanyból és ehhez a magam eszközeivel én is szeretnék hozzájárulni. Monogramos, évszámos téglákat készítettem Kokas Kálmánnak és Kokas Klárának. Ugyanígy köszönöm meg Blaschke Zsuzsannának, a Kokas Klára alapítvány igazgatójának munkásságát is. Töreki Imrét sem hagytam ki, aki a szanyi kulturális élet meghatározó egyénisége, neki köszönhetjük, hogy a Kokas Kálmán által alapított Bokréta Néptáncegyüttes ma is működik-beszélt gyűjteménye helytörténeti bővítéséről Rugli Dezső.
A történelmi "nagyok" közül, akiknek emléktéglát csinált, kiemelte Deák Ferencet, Batthyány Lajost, Liszt Ferencet. Dankó Pista, a híres cigányprímás művészetét is megörökítette és támogatója, Gárdonyi Géza neve is szerepel már a szanyi téglamúzeumban. Czinka Pannának is készített téglát, ő az első női prímás, zenekarvezető volt.
Történelmünk nagyjai a téglamúzeumban
- Gróf Zichy Ferencről is megemlékeztem, aki 1743-től 1783-ig Győr püspöke volt és nevéhez fűződik a szanyi templom építése, 1767-ben. Száz évvel később Zalka János püspök két mellékhajóval bővítette. Nagyon szeretem a verseket, például szívesen olvasok Wass Alberttól. Készítettem egy emléktáblát a tőle vett idézettel is: "A víz szalad, a kő marad, a kő marad...". Külön téglát kapott 1867, a kiegyezés éve. Azért kedves nekem az az esztendő, mert hazánk történelmének egyik meghatározó évszáma. Többek között a gazdasági fejlődés megindulása miatt is fontos-indokolta.
És, hogy miért tartja fontosnak az ilyen típusú téglák elkészítését a múzeumtulajdonos? A hazaszeretetét faragja agyagba, amikor ezekkel foglalkozik. Ő készíti el ugyanis a sablonokat, a betűket, az öntőformákat is.
Ezek az emberek alkottak, az országunkért dolgoztak és ezért nagyon tisztelem őket. Erősítik bennem a hazaszeretet érzését. Szeretnék tenni valamit, hogy az ő maradandó tetteiket hirdethessem. Ez inspirál, amikor dolgozom az emléktéglákon
- fogalmazta meg, mi is vezérli, Rugli Dezső.
Korábban téglában mintázta meg az aradi vértanúk aláírását és most újabb tizennyolc történelmi személyiség kézjegyét készíti el. Van tehát teendő a téglamúzeumban és közben szívesen fogadja a látogatókat is a tulajdonos. Rövidesen egy ötven fős csoport érkezik hozzá, a látássérültek egyesületétől.
"Nagy örömmel várom őket és már összekészítettem azokat a téglákat, amiket a kezükbe adok. Ismerjék meg, simogassák meg anyagát, formáját, ütögessék kalapáccsal, hogy hallhassák a hangját, tapogassák meg mintáikat. Szeretném, ha sok élménnyel gazdagodnának a látogatásukkal. A közelmúltban is rengeteg vendégem volt, jönnek hozzám a megyéből, de távolabbi településekről is. Mindenkinek örülök, aki kíváncsi a gyűjteményemre és a beszámolómra"- tette hozzá Rugli Dezső.
Kokas család és Szany
A Kokas család Szany zenei, kulturális életének meghatározó famíliája volt. Kokas Kálmán alapította a helyi kórust, lánya pedig világhírű zenetudós lett. Rájuk emlékeztek a helyiek a közelmúltban, az akkor még álló tanítóháznál. Kokas Kálmánnak és dr. Kokas Klárának állítottak emléket a helyiek, a helytörténészek és dr. Kokas Klára pedagógiai módszerének követői. Töreki Imre nyugdíjas pedagógus, a falu múltjának ismerője beszélt a Kisalföldnek az értékes famíliáról. Kokas Kálmán kántortanítóként került a faluba 1926-ban. Korszakos, a helyi kulturális életet évtizedekre meghatározó munkát végzett Szanyban. Megalapította a Szent Imre Daloskört és a Bokréta néptáncegyüttest. A második világháború után aztán elkerült a községből, Szombathelyre költözött. Nyugdíjasként is a zenével foglalkozott, kántorizált és a határőrség zenekarát irányította.
Nyilvánvaló, hogy az otthoni zenei képzésnek köszönhetően vált lánya, dr. Kokas Klára zenepedagógussá. A Kodály-módszert továbbfejlesztette, kiegészítette és szerte a világon oktatta. Világhírű szakember volt a maga területén, akinek módszertanát ma is használják. Büszkék lehetünk rá, hogy községünk szülötte
– fogalmazott Töreki Imre.
A Kokas család tiszteletére emléktáblát avattak egykori lakóházuk falán, amit az önkormányzat, a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata, illetve a Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány közösen állíttatott. A rendezvényen Pállay József, az alapítvány elnöke, Németh Gergely polgármester, illetve Szalay Balázs, a társulat elnöke mondott beszédet. Bemutatót is tartottak a Kokas-módszerből Farnadi Tamara és Sebestyénné Eisenmann Tünde irányításával, szanyi gyerekek részvételével. Rugli Dezső pedig, a szanyi téglamúzeum tulajdonosa, emlékdísztéglát készített dr. Kokas Klára tiszteletére.
Ízig-vérig Kodály-tanítvány volt
– fogalmazott az ünnepségen Szalay Balázs. – Mesterét követte pedagógiájában is, tudta, hogy már kisgyerekkorban el kell kezdeni a gyerekek zenei nevelését, hogy természetessé váljon számukra az igényes zene iránti érdeklődés. Bebizonyította, hogy az éneklő, zenélő gyerekek már az óvodában is sokkal jobban fejlődnek testileg és szellemileg, mint azok a társaik, akiktől távol van a muzsika és a dal. Az általa kidolgozott játékos személyiségfejlesztő zenei foglalkozás észrevétlenül fejleszti a gyermekek ritmusérzékét, mozgáskoordinációját, önértékelését, képzeletvilágát és figyelem összpontosítását.” Dr. Kokas Klára 2010-ben hunyt el Amerikában, Texasban.