Hétvégi tűnődések (2024/02-10.)

Százhatvanhat évvel ezelőtt, a franciaországi Lourdes közelében egy sziklahasadékban Bernadett, az egyszerű molnárleány csodálatos jelenésnek volt a szemtanúja. A jelenések véget értek ugyan, de a sziklabarlang mélyén azóta egy tiszta vizű forrás őrzi Bernadett és a Szűz találkozásának emlékét. A forrás és annak környéke pedig a mai napig számos csodás gyógyulás helyszíne. A völgybe rejtett városka az idők során a „betegek városa” lett. Nem véletlenül nyilvánította később a betegek világnapjává február tizenegyedikét – a jelenés első napját – Szent II. János Pál pápa…

A tüdőbetegségben szenvedő fiatal leányon keresztül Mária a bűnbánat, a megtérés fontosságát és az irgalmas Isten testi és lelkibetegségben szenvedőkhöz lehajló könyörületességét hangsúlyozta.

Súlyos tapasztalása az embernek, hogy a különböző megpróbáltatások és szenvedések életének természetes „tartozékai”. Előfordul, hogy a legváratlanabb pillanatban kell egy-egy betegség keresztjét a vállainkra venni. Nem önszántunkból, nem is áldozatvállalásból, hanem keserű kényszerűségből: egyszer csak megjelenik, és könyörtelenül helyet kér az életünkben…

Sokáig úgy gondolkodtak a betegségről, mintha Isten büntetése lenne. Azonban a beteg és szenvedő ember különleges helyet foglal el a Gondviselő Isten szeretetében. A keresztfán haláltusáját megvívó Jézus azonosul minden egyes szenvedővel…

Bármilyen hihetetlen, a betegség keresztjében (is) Isten szeretete nyilvánulhat meg. Azé az Istené, aki ugyan megpróbálja az embert, de nem hagyja elveszni és mindenkor meghallja a szenvedő szavát. „Ha akarod, megtisztíthatsz engem” – fordult Jézushoz az evangéliumi leprás beteg. A szenvedésben is megmutatkozó őszinte hit és állhatatosság mellett nem ment el Jézus sem részvétlenül, hanem „könyörületre indulva feléje nyújtotta a kezét és megérintette és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg! Erre azonnal elhagyta a lepra és megtisztult.” (Vö.Mk.1/40-42.)

Súlyos próbatételeink idején, tűnhet úgy, hogy magunkra maradtunk fájdalmainkkal, hogy elviselhetetlenül nagy teherrel áldott meg a sors. De ne feledjük, ha csak hajszálnyin is múlik, de nem roppan össze az ember, ha eleven szívében a hit, hiszen Isten nemcsak terheket, hanem erőt is ad. Az őszinte és tiszta lélek pedig – akár a Lourdes-ban megjelenő Mária közbenjárására -, mindig könyörületre indítja Istent…