A traktorvásárról írtunk 60 éve a Kisalföld hasábjain

1964-ben írtuk, 60 éve - Traktorvásár Győr-Moson-Sopronban

Hajdani vásárokra gondolok. Ünneplőcsizmás parasztemberekre, akik kora hajnalban befogták a lovakat, hogy jókor odaérkezzenek a hetivásárral. Áldomásokra emlékezem városszéli kocsmákban, s szekér után kötözött kiscsikókra, borjúkra, amelyeket egész nap dicsért az eladó, és ócsárolt a vevő. Ki-ki érdeke szerint. Mészáros Lajos, az Abdái Gépállomás főmérnöke most az „eladó”. A „vevők” pedig a dunaszegi és a bácsai termelőszövetkezet emberei. A portéka: Zetor, MTZ, vetőgép és különféle ekék. Az Abdái Gépállomás átadja gépeit a termelőszövetkezeteknek. Tizenhat tsz-ből jártak már itt, hogy átvegyék a gépeket. Ma van az utolsó „árusítási” nap. összesen 68 erőgépet és csaknem 200 különféle munkagépet osztottak szét a termelőszövetkezeteknek. Két tsz képviselői (elnökök, mezőgazdászok, szerelők, traktorosok) mustrálják az udvaron felsorakozott erőgépeket. A hattagú értékelő bizottság egyik traktortól a másikig megy. Pirosra festett Zetor előtt állnak meg. A traktor világítóberendezését most javították Orbán József és Orczifalvi József villanyszerelők.

– Csak ne volna befestve – hajlong a traktor körül Fekete Ferenc, a dunaszegi tsz szerelője –, így nem látom a hibákat. – Nem is láthat ezen hibát – mosolyog az „eladó” főmérnök. (A gépeket üzemképes állapotban adják át.) Fekete Ferenc nem tágít. Mindenáron hibát keres a Zetoron. Alkudni szeretne a szövetkezet javára. – Én is értek hozzá! – hangsúlyozza büszkén. A hattagú bizottság értékel. Sinks István, az Abdái Gépállomás fiatal traktorosa már átadta Zetorj át. Ő bátyjával együtt mint szerelő dolgozik' majd tovább az abdai gépjavító állomáson.

– Holtáig áld az utódom – mosolyog Sinka István. – Sohasem lesz baja a traktorommal. Erősebb az, mint újkorában volt. Én járattam be. – Melyik téesz vette át a gépét – Hazaküldtem Vámosszabadira ' – hunyorít ravaszkásan a traktoros.

Mészáros Ferenc főmérnöknek sok gondja volt az utóbbi napokban. Ma már végeznek a „kiárusítással”. – Lesz gond ezután is – simít végig homlokán. –A környék termelőszövetkezeteinek gépeit mi javítjuk majd. A megyében lévő gépek garanciális javítását is mi végezzük el ezután. Aztán lánctalpjavító részlegünk is lesz. Mindehhez korszerűbbé kell tennünk a gépjavító állomást, ötszázharmincezer forint költséggel modern műhelyeket, gépmosó helyiségeket építünk.

Dunaszegről és Bácsáról traktorosok is érkeztek ma Abdára. Ők vezetik majd el a megvásárolt Zetorokat. A kisebb munkagépeket vontatók szállítják majd haza. Nincs áldomás, hisz a zetorosok nem ihatnak vezetés előtt egy kortyot sem. Mégis jókedvűek. Örülnek újjávarázsolt gépeiknek:

1984-ben írtuk, 40 éve - Számítógépes adatfeldolgozás Sopronban

Érdemes lenne felmérést készíteni a soproniak körében, ki, mennyire elégedett a soproni IKV m unkájával. Mielőtt azonban belekezdenénk, szinte bizonyosra v ehetjük – a

mérleg az elégedetlenek javára dőlne el. Nem véletlen, hogy az érdeklődés középpontjában álló vállalat beszámolójában ez olvasható: országosan is kedvezőtlen a házkezelőségi szolgáltatás megítélése. Ez azonban semmiképp nem vigasztaló azok számára, akik hiába várják az eldugult öblítő, a csordogáló csap, a beázott mosogató kijavítását, cseréjét.

Hogyan végzi munkáját a lakosság örökösen ellenőrző szemei előtt tevékenykedő vállalat és mikén t oldja meg különösen a lakó az elmaradt házfelújítások miatt vállára nehezedő feladatokat? Többek között erről tárgyalt tegnapi ülésen Sopron városának tanácsa.

Babos Lászlónak, a vállalat igazgatójának beszámolójából megtudtuk, hogy – a két évvel ezelőtti vezetőcserek eredményeként – javult a lakossági szolgáltatások színvonala. Ugyanakkor elsősorban a kivitelezői kapacitás és a megfelelő pénzeszközök hiánya makacsul újratermeli és felhalmozza a felújítási elmaradásokat. Ennek következtében évente mintegy 110 –120 lakással marad el a felújítások üteme. Sopronban több mint háromezer lakást nem tudtak rendbe hozni a kijelölt határidőre. Márpedig ezeknek az épületeknek az állapota évről évre romlik, életveszélyessé válhatnak, felújításuk tehát egyre nagyobb költségeket követel. Növelik a gondokat a helyi adottságokból következő magas felújítási költségek is. A belvárosban például rendkívül sok, szinte évszázadok óta elhanyagolt épület van. Beosztásuk korszerűtlen, sokszor nélkülözik a legalapvetőbb közművezetékeket, műemléki helyreállításuk pedig fokozott gondot és természetesen többletköltségeket jelent. Bizonyára kevesebb tehernyomná az IKV vállait, ha a felújításokban közreműködő partnervállatok jobb és hatékonyabb együttműködést tanúsítanának. Az IKV szeretné azt is, ha például az Országos Műemléki Felügyelőség többet vállalna a lakóház-felújításokból. A hiányzó kapacitások pótlására a vállalat máris felvette a kapcsolatot, új kivitelező szervekkel, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalattal és a Fertődi Építőipari Szövetkezettel.