A Győr környéki asszony a legkiszolgáltatottabb, beteg gyerekeken segít - Fáradozását díjjal ismerték el

"Azokon kell segíteni, akik a legelesettebbek" - vallja.

– 2001-ben vettem magamhoz az első beteg gyermeket, akit cisztás fibrózissal diagnosztizáltak. Aztán egy mikrokefáliás kislány került hozzám a kórházból (ez egy idegfejlődési rendellenesség). Neki két-három hónapot jósoltak az orvosok a születése után. Könnyes szemmel gondolok rá ma is, mert boldogságban tudtam nevelni. Húsz évet élt – fogalmazott lapunknak Kisfaludy Ilona.

Ilona nem sokkal később egy idegrendszeri problémákkal küzdő lányról gondoskodott, majd egy autista, halmozottan sérült gyermek nőtt fel nála. A gyermekeknek a nap huszonnégy órájában szükségük volt támaszra. Ilona pedig mindenben segített nekik, sokat tett életkilátásaik javításáért. Jelenleg egy 16 éves, szintén idegrendszeri problémákkal küzdő lányról gondoskodik.

– Az volt a motivációm, hogy olyan fiatalokat neveljek, akik gondozását senki más nem vállalja. Mindig azt vallottam, azokon kell segíteni, akik a legelesettebbek. Anyai nagyapám községi gyám volt, de ha visszamegyünk az időben, a Kisfaludyak saját alapítványukon keresztül mindig támogatták a rászorulókat. Még emlékszem, kisgyerekként jártam igazi cigánytelepen, sok szegény ember között, és a segítségnyújtás mikéntje példa volt előttem. Egy nevelőszülő pedig nemcsak a saját terhét, hanem másokét is hordozza – tette hozzá.

Elmondta: nem egyszerű feldolgozni, hogy meddig lehet nálunk a gyermek. – Ráadásul a betegekről a végsőkig kell gondoskodni, ameddig tudunk. Folyamatosan eszembe jutnak a veszteségek, de a velük eltöltött évek voltak a legboldogabbak. Az a szeretet, amit ők nyújtanak, nem biztos, hogy máshol is megvan. A gyermekeim egytől egyig hatalmas küzdők voltak. És feltétel nélkül szerettek – fogalmazott Ilona.

Hivatásában családja is támogatja. Egyik unokája állatterapeu­taként hatékonyan tudja segíteni a viselkedési-magatartási problémákkal küzdők fejlesztését. A mozgássérült gyermekek ellátásában, mozgatásában és szállításában is számíthat támogatásukra.

Embert próbáló, áldozatos munkájának elismeréseként Ilona nemrég a Szent Anna a Nevelőszülőkért Díjat vehette át a fővárosban. 

– Meglepődtem, hogy díjat kapok, örülök, hogy megbecsülik a nevelőszülőket. A díj minden sorstársamnak szól, illetve azoknak is, akik támogattak és segítettek. Nemcsak az orvosoknak és a családtagoknak, hanem azoknak az idegeneknek is, akik a buszon átadták a helyet, vagy akik megsimogatták gyermekeim fejét – hangsúlyozta Ilona. Hozzátette: – Aprócska terveim, céljaim vannak a jövőre nézve. Örülnék, ha a nevelt lányom fejlődni tudna, például hogy tudjon magának készíteni egy teát, vagy kenyeret tudjon vágni. Továbbá szeretnék motiválni embereket arra, hogy vállalják a nevelőszülőséget, mert csodálatos az az élet, ami vele jár.