2024.01.21. 08:05
Ünnepre készülnek a mórichidai hegyen
Az Esterházy család 210 évvel ezelőtt engedélyezte a mórichidai gazdáknak, hogy az Akasztóhegyen szőlőt telepítsenek. Azóta is teremnek a tőkék és készül bor a faluban, de a hangulat már nem a régi.
Sipos Ede és barátja, Farkas Zoltán azok közé tartoznak, akik szeretnék átmenteni a régi, akasztóhegyi hangulatot, a mórichidai szőlőshagyományokat. Fotó: Cs. K. A.
Ünnepre készülnek idén a mórichidai Akasztóhegyen
Márciusban lesz ugyanis 210 éve, hogy az Esterházy grófok és a helybeli jobbágyok egyezséget kötöttek: a földesúr területet adott szőlő telepítéséhez. Az Akasztóhegyen azóta is készül a bor, bár a gazdák már közel sem annyira lelkesek, mint őseik voltak 1814-ben. Néhányan vannak már csupán, akik ragaszkodnak az évszázados hagyományokhoz, és ők sajnálkoznak azon, hogy bizony sorra dőlnek össze a présházak.
Közéjük tartozik Sipos Ede, a község alpolgármestere, aki amolyan önkéntes hegygazdaként ügyeli a rendet és próbálja menteni a menthetőt.
– Őseink 1814. március 12-én írták alá a megállapodást Esterházy gróffal. Mi március 16-án emlékezünk meg erről a jeles, a falunk sorsát mindenképpen meghatározó eseményről. A program most körvonalazódik, az biztos, hogy sátrat állítunk, és lesznek kulturális programok, illetve a szőlős-, boroshagyományokat is felelevenítjük. Így emlékezünk eleinkre, és azokra az időkre, amikor még nagy élet volt a hegyen és szigorú szabályok szerint ment itt a munka. Működött elöljáróság, választottak hegybírót, alkalmaztak hegypásztort. Még gyerekkorunkban sem lehetett csak úgy, engedély nélkül bejönni. Leginkább az idősek foglalkoztak a szőlővel, elbíbelődtek vele, és közben jókat beszélgettek, borozgattak – idézte a régi időket Sipos Ede. Mint elmondta: az öreg parasztemberek saját tapasztalataik alapján kezelték a bort.
Nem tudományos alapon dolgoztak, nem használtak kémiai szereket, de tudták, hogy a problémákra mi jelent megoldást.
Az évtizedek alatt az öreg szőlősgazdák elmentek. A parcellák felaprózódtak, sok telek gondozatlan, azokon a pincék is elhanyagoltak, romosak. Sipos Ede szerint körülbelül harminc olyan tulajdonos van, aki aktívan szőlészkedik és rendezi birtokát. Vannak ingatlanok, melyeknél a tulajdoni viszonyok sem tisztázottak. Nemrégen az önkormányzat is tulajdonos lett a hegyen. Pályázati támogatással vásárolt a község egy pincét, amit egyfajta tájházként szeretnének hasznosítani. Emellett gyümölcsöst is telepítettek, az utakat is rendbe tették. Sipos Ede és barátai arra törekednek, hogy legalább a mostani állapotok még sokáig megmaradhassanak és a régi hangulatból valamit megmentsenek. Ezt szolgálja majd a 210 éves jubileumi ünnepség is.
