Rajkai születésű volt a doni-hadsereg parancsnoka

A szovjet Vörös Hadsereg támadása 1943. január 12-én vette kezdetét a Don-kanyarnál, ennek következtében szinte megsemmisült a II. magyar hadsereg. Jány Gusztáv parancsnok szerepének megítélése máig heves vita tárgya. A népbíróság halálra ítélte, 1947 novemberében felakasztották. Maga kérte, hogy felesége halála után hazatérhessen, feladta magát, önként vállalta sorsát, a várható kivégzést.

Vitéz Jány Gusztáv Rajkán született  1883. október 21-én, Hautzinger Gusztáv néven. Édesanyja Komáromból származott, de korán árvaságra jutott és a család Rajkára költözött, ahol egy pék rokonuk, Meixner fogadta be őket. A német és lengyel származású édesapa, Hautzinger Sándor a császári és királyi 76. gyalogezred korábbi őrmestere, szatócs, majd gazdálkodó volt Lébényben. A családnak szatócsüzlete, vendéglője, néhány holdas birtoka volt. Hautzinger Sándor az evangélikus gyülekezet gondnoka volt, a tűzoltóság alparancsnoka. Jány Gusztáv még Rajkán született, két testvére már Lébényben. Édesapja üzletének csődbe jutása után költöztek fel 1896-ben a fővárosba. Elemi iskolába Lébénybe járt, majd a soproni evangélikus líceumba, végül tanulmányait Budapesten fejezte be.

Jány Gusztáv volt a 2. magyar hadsereg parancsnoka. Nyolcvanegy éve, 1943. január 12-én vette kezdetét a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarnál, amelynek következtében szinte megsemmisült a II. magyar hadsereg. A doni harcokban körülbelül 50 ezer magyar katona esett el, ugyanennyi sebesülhetett meg. Hadifogságba 27–28 ezren kerültek, közülük 3–4 ezren térhettek csupán haza az évek múltán.

Elhíresült, 1943. január 24-én kiadott hadseregparancsában rendezetlenül menekülő katonáit látva Jány Gusztáv úgy fogalmazott, hogy a „2. magyar hadsereg elvesztette a becsületét”, mivel „nem váltotta be azt, amit tőle mindenki joggal elvárhatott”.  A történet folytatásához tartozik, hogy Jány később, megismerve katonái derekas harctéri helytállását, megkövette honvédjeit, és 1943. március 12-én újabb hadseregparancsot bocsátott ki. Ekkor úgy fogalmazott, hogy a magyar királyi 2. honvéd hadsereg „a januári nagy orosz támadás elleni küzdelemben becsülettel állta a harcot”.

Így írt benne: „Hódolattal álljunk meg hősi halottaink, sebesülteink ezrei előtt, dicsőség nevüknek, hála és elismerés illesse őket, de azokat is, kiket a Mindenható becsülettel végzett hű kötelességteljesítés után visszavezetett, hogy állják a harcot, míg a végső győzelem órája üt.”