Egyházközséget alapítottak Csornán a reformátusok - fotók

Nagy ünnepe, egyháztörténelmi eseménye volt a hétvégén a magyarországi református egyháznak: megalakult Csornán a református egyházközség. A jeles alkalomból istentiszteletet tartottak a Városi Művelődési Központban. Az ünnepségen többször is elhangzott, hogy egyelőre "albérletben" működik a közösség, hiszen rendre a helyi evangélikus templomban gyűlnek össze. A terveik között azonban szerepel egy önálló templom építése. Dr. Bónáné dr. Németh Katalin, Csorna polgármestere bejelentette, ehhez a telket a város biztosítja. Az istentiszteleten megjelenteket Erlitz Anita lelkész köszöntötte, igét Márkus Mihály, a pápai reformtus egyházmegye esperese hirdetett.

Az esperes emlékeztetett: a csornai református közösséget előbb a soproni, majd a győri egyházközség szórványaként tartották számon. A remény azonban már huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazódott és szerettek volna önálló gyülekezetet létrehozni. Az egyházmegye és az egyházkerület úgy döntött, hogy engedélyezi a közösség számára az egyházközségi formát, hogy növekedhessen tovább.

- Hála a szívünkben dobog, hálát adhatunk a jelenetért és a várhatóért. Kérünk Urunk, hogy tegyél bennünket alkalmassá arra a szolgálatra, ahova elhívtál, hogy hirdessük a Te igédet, hogy jelen legyünk egy közösségben, hogy ami jelenlétünk áldássá lehessen, hogy a Te ígéreted szerint a Téged követők által lehessen áldás mindazokon, akik kapcsolatba kerülnek. Hálás vagyunk Urunk az itt jelen lévő keresztény felekezeteket képviselőkért és a közösségekért, akik már eddig is jelen voltak hosszú évtizedekig vagy évszázadokig ezen a településen. Köszönjük, hogy a mi kicsi református közösségünknek lehetőséget adsz arra, hogy formális közösségként megjelenjen és hirdethessék a Te nevedet, összeölelkezve azokkal, akik már eddig is tették. Reménység a szívünkben dobog a jövőt tekintve. Nem tudom, hogy milyen élmények voltak az emberekben a kezdetek idején, de végiggondoljuk a rövid történetet, mégis csak kellett lenni valamilyen reménységnek, hogy nem hiábavaló elkezdeni valamit. Annak idején Sopron szórványaként tartottuk nyilván Csornát és negyedszázaddal átkerült Győrhöz, a Kossuth utcai gyülekezethez az itteni szolgálat ellátása. De itt vannak tanúknak az alapító atyák és anyák, akik már akkor megfogalmazták a reménységet: de jó lenne itt református gyülekezetben élni, ahhoz tartozni és hirdetni Isten dicsőségét. Nem is tudták, hogy hogyan lehet ezt elkezdeni több tíz évvel ezelőtt, hogy milyen formája lesz, de megvolt a hitük, hogy érdemes találkozni és átélni ezt a befogadó szeretetet, amit az evangélikus testvérektől lehetőségként kaptak, hogy ott találkozzanak alkalomról alkalomra. Talán havi egyszer volt az elején még közös találkozó és istentisztelet, ami már havonta kétszer van és a reménység ahhoz, hogy ez még sűrűbben lehet. Milyen fontos volt az a lelkipásztori hűség, amely ezen a messze lévő településen hónapról hónapra megjelent, látogatott, az idehintett magvait hirdette, hogy talán szárba szökik a vetés és magot hoz és termést. Az elmúlt évek küzdelmei voltak ezek, a közösséggé formálódás. És a református közösségnek egy fontos lehetőség a hitük megélésére, hiszen a legtöbben, akik ehhez a szórvány gyülekezethez tartoznak, az otthontól való távozás után kerestek egy új otthont, reménykedtek, hogy találnak. Akár Kárpátaljáról, vagy Erdélyországból vagy Magyarország keleti részéből vagy bárhonnan érkeztek reformátusként és vágytak arra, hogy legyen egy otthon. Úgy, ahogy otthon volt. Ahol szól a zsoltár és ahol szól a dicséret, ahogy otthon volt. Hogy megélhetik az úrvacsora közösségét, ahogyan otthon volt. A mai napon hivatalossá válik, hogy van egy közösség, hogy arculatot kap az itt élő református közösség, hogy megnevezhetővé válik, hogy elérhetővé válik, hogy már nem egy "neve sincs" közösség, nem egy szórvány gyülekezet, hanem egy közösség, egy egyházközség, egy missziói egyházközség. Ettől kezdve megvannak azok a formai keretek, amik a református egyházra jellemzők. A helyi közösség lelkesedését felismerve az egyházmegye és az egyházkerület úgy döntött, hogy egyházi közösségi formát hoz létre, hogy engedélyezi az egyházközségi formát ennek a közösségnek, hogy ebben növekedhessen tovább és a csornai testvérek reménykedhetnek a jövőben.

- Isten nem feledkezik meg a az ő ígéreteiről, nem feledkezik meg rólunk sem, amióta a világ rendje fennáll és amíg a világ rendje fennáll, ennek a hazatérésnek az örömében lehetünk, ennek az otthonra találásnak az örömében lehetünk éppen most, itt veletek, kedves csornai testvérek. Egy képzavarral élve, az otthon rátok talált. Az egyházközösség felismerve azt, hogy vagytok és nektek fontos, hogy reformátusként legyetek, hogy legyen otthonotok, hozzunk létre egy egyházközséget, aminek keretein belül ti megélhetitek azt, hogy otthonotok van, még hogyha egyelőre albérletben is kell lennetek, de milyen öröm az a lehetőség, hogy közösségként magasztalhatjátok Istent, ahogy eddig szórvány gyülekezetként. Persze, ez nem a végállomás, ez nem a cél, csak a lehetőség, ami abban akar segíteni nektek, hogy tovább tudjatok építkezni. Igazából mondhatnánk, hogy ezen az istentiszteleten nem történik semmi különös, hiszen a következő istentiszteleten ugyanúgy találkozhattok, mint eddig és minden ugyanúgy megy, mint eddig. De talán már bátran mondhatjátok, hogy a csornai református egy missziói egyházközségéhez tartoztok, megfogalmazhatjátok ezt a külső keretet, amit ad az egyházunk. Meg tudjátok élni a hitet. Egyházmegyénk a legfiatalabb gyülekezeteként tekint rátok és egyháztörténetet írunk, hogy megjelenik ezen a településen, a járásban hivatalos egyházi formában a református egyház és hívogat mindenkit. Hívogatja azokat, akik messziről érkeztek és keresik az otthonukat reformátusként és most rátalálhatnak ebben az egyházközségben. Hívogatja azokat is, akik még nem tartoztak sehova vagy már nem tartoznak sehova, esetleg éppen ránk vártak és református keretek között tudják majd megélni hitüket és kedves csornai református testvérek, ebben ott áll mellettetek a mi egyházmegyénk, az egyházkerületünk, a református egyház. Ott áll a megyében a több mint egy tízezer református választó, aki imádságában hordozta és hordozza a ti életeteket, akik támogatják a legfiatalabb testvért, annak kezdeti lépéseit az önállóságban és segítséget nyújt, ha szükség van rá, mert fontosnak tartja, hogy ti vagytok, hogy ti legyetek itt, a csornai járásban. A gyülekezeti közösség az Isten országa földi megjelenésének az a formája, ami sokak számára a hazatérés, a visszatérés, az Istenhez való visszatalálás örömét jelenti, ezért örülünk és adunk hálát veletek együtt ezért a csodáért, amit több mint negyedszázada elindult, megfogalmazódott az emberekben: de jó lenne majd egyszer... és eljutott odáig, hogy egyházi kereteket adhatunk neki és reménység van arra, hogy talán majd a közeljövőben talán nem kell újabb negyedszázadot várni, hogy saját otthonban, saját épületben magasztalhassátok az Istent. Egy állomáson vagyunk, ahonnan együtt léphetünk tovább, együtt magasztalhatjuk az Istent és vágyakozhatunk arra, hogy az ő megsegítő kegyelmével együtt legyen reménységünk. Ezt ígéri nekünk a prófétán keresztül, reménykedhetsz a jövőben, mert visszatérnek hozzád a a fiaid.

Tóth József egyházmegyei gondnok az egyházközséget megalapító egyházkerületi határozatot ismertette, mely január elsejei hatállyal hozta létre a csornai missziói egyházközséget. Bejelentette azt is, hogy a pápai egyházmegye gyülekezetei összesen 1,6 millió forintot gyűjtöttek össze, mellyel a leendő csornai gyülekezeti központ terveinek elkészítését szeretnék támogatni.

Dr. Nemes Pál, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka köszöntőjében kifejtette: a keresztények útja nem magányos utazás. "Bár sokan gondolják úgy, hogy a maguk módján lehetnek keresztények, nem kell hozzá gyülekezet. Ez nem igaz! Hiszek benne, hogy noha a magányos imádságot is meghallgatja a Jóisten, de a közös imádságnak van igazán nagy ereje"-tette hozzá dr. Nemes Pál.

Gyopáros Alpár országgyűlési képviselő, kormánybiztos biztosította a gyülekezetet, minden támogatást megadnak ahhoz, hogy Csornán mielőbb önálló otthona lehessen a reformátusoknak. Dr. Bónáné dr. Németh Katalin polgármester jelezte is, hogy ehhez a területet a város biztosítja. Tubán József evangélikus lelkész arról beszélt, hogy nagy öröm, ha egy keresztény közösség fejlődni akar és a település életében kovászként szeretnének jelen lenni.

Erlitz Anita, a csornai egyházközség lelkésze azt hangsúlyozta, számukra a megalakulás földet érést, befogadást jelent és olyan megállapodást, ami szórványként eddig nem adatott meg.