Többszörösen kitüntetett grafikust és festőművészt gyászol Mosonmagyaróvár

Vannak színek, vannak illatok, amelyeket látva, érezve személyeket idéz fel emlékezetünk. Ilyen a rózsaszínű pünkösdirózsa, a lila harangvirág, a tarka őszirózsa vagy az élénkpiros pipacs, melyek mind a színek örök asszonyát, Pintér Évát juttatják eszünkbe. Évát, aki egész életében büszke volt arra, hogy Tallós Prohászka István tanítványa lehetett. Mert saját művészi stílusához a látásmódját tőle tanulta. „Talán nem véletlen, hogy ezért szeretem annyira a természetet, főképp a virágokat festeni. A sok szín az, ami megmarad a vásznon” – emlékezett vissza még néhány héttel ezelőtt mesterére.

Pintér Éva Pro Urbe Mosonmagyaróvár díjas, Kormos István-díjas, „Mosonmagyaróvár város kultúrájáért” díjas grafikus és festőművész, a Magyar Kultúra Lovagja csendesen elhunyt. Élete küzdelmekkel és sikerekkel teli volt, a soha fel nem adás volt, ami egész útját végigkísérte. Szeretett élni és alkotni. Elégedett volt, ha festményeivel kiállításokon sikereket ért el, és boldog, amikor képeivel másoknak örömet szerzett. Fontos volt számára, hogy adni tudjon, s maradandó értéket teremtsen. Ezért is hozta létre 2000-ben a Tallós Prohászka István Művészeti Egyesületet, amivel nemcsak nagyra becsült mestere emlékét őrizte meg, hanem ráérzett arra, is, hogy általa mekkora ereje lehet az alkotói közösségnek, a másikra való odafigyelésnek. Így született meg távolról érkező művész barátai, helyi és térségi alkotók részvételével a nemzetközi Blitz-kiállítás, melynek 21 alkalommal a Fehér Ló Közösségi Ház adott otthont.

Rendületlenül, erejét nem sajnálva szervezte évről évre a tárlatokat. Mediátorként jó érzékkel tette meg az első lépéseket annak érdekében, hogy Mosonmagyaróvár és Somorja testvérvárosi kapcsolata létrejöhessen. Közösségépítő képességével valósította meg, hogy Tallós Prohászka István halálának évfordulóján a két város vezetése az egyesülettel közösen koszorúzzon, ápolja – immár visszavonhatatlanul – a nagy előd emlékét.

Az elmúlásba hajló idő magával vitte a Művésznőt, akinek életműve, tanítása és mosolya örökre velünk marad.