Sztorik, amik a legjobban megérintettek bennünket 2023-ban - Beszélgetés a Kazinczy udvarán

• A 18 éves győri fiatalember biológiából az egyik legtehetségesebb hazai reménység.
• Így a négyfős magyar delegáció tagjaként az Egyesült Arab Emírségekbe utazhatott a Nemzetközi Biológiai Diákolimpiára, ahonnan ezüstéremmel tért haza.
• Ebben a riportunkban a tapasztalatai­ról és élményeiről kérdeztük Tamást, aki nem csupán a feladatokra figyelt a közel-keleti országban, nyitott szemmel is járt a sivatagi váro­sokban is.

Beszélgetés a Kazinczy udvarán

Közel negyed százada búcsúztam középiskolai alma materemtől, ám a mai napig szívesen járok vissza a Kazinczyba. Történelemből több mint hússzor érettségiztem; az első volt az igazi 2000-ben, a többi alkalommal pedig az aktuális feladatok megoldásáért mentünk a vizsga után május elején.

Ez a történet is tavasz végén kezdődött. Németh Tibor igazgató hívott, hogy akad náluk egy tehetséges fiatalember, biológiából kiemelkedő, írhatnék róla. Őszintén szólva elsőre nem hozott izgalomba a történet, nem is értettem jól a fiatalember nevét, valamilyen Tamásról volt szó. Mégis az ember nyitottsága és persze a kazinczys kötelék azt súgta: írjam fel magamnak ezt a témát, s beszélgessek a végzős diákkal.

Nos, amikor Zsoldos Tamással összejött a találkozó egykori iskolámban, gyorsan kiderült, hogy biológiából valóban az egyik legtehetségesebb hazai középiskolai diák tanult a győri Kazinczy Gimnáziumban. Az idegrendszert kevesen kutatják 18 évesen, és Győrből viszonylag ritkán jutnak a Nemzetközi Biológiai Diákolimpiára utazó magyar csapatba. Miután végeztünk az interjúval és fotózással a szertárban, Tamással kiültünk a Kazinczy udvarán az egyik padra – 23 éve történt velem utoljára ilyen –, s váltottunk szót mindenről, a régi suliról, a mostaniról, az oktatás nehéz helyzetéről, jövőképéről.

Tamás nyáron az Egyesült Arab Emírségek rendezett Nemzetközi Biológiai Diákolimpián is letette a névjegyét: ezüstéremmel tért haza a végtelen sivatag földjéről. Az eredménynek köszönhetően a világ 100 legjobb középiskolás biológusa között jegyezték.

Remélem, Tamás a tehetségéhez méltó pályát fut be. Féltem is ugyanakkor, tudom, hogy nálunk gyakran nem bánnak megfelelően azokkal, akik többek a napi nyolc óra munkánál, akik az átlaghoz képest különlegesebb adottságokkal rendelkeznek. Többek közt ezt a problémát szokta feloldani egy állásajánlat a tengerentúlról, ahol aztán megvalósíthatja szakmai álmait a kutató, hiába is kezdte meg a tanulmányait a budapesti Semmelweis Egyetem orvostudományi karán. Nekem ez mindig keserédes csattanó. Az volna az igazi, ha a Tamáshoz hasonló kaliberű tehetségek itthon maradnának és hazánkban kamatoztatnák tudásukat.

Akármerre is vigyen a sors, Tamás, ha Győrben jársz, mindig vendégem vagy egy kávéra! Akár úgy is, hogy bekéredzkedünk a Kazinczy udvarára.