Erről írtunk - 15 éve kiáltották ki Nagycenket a leghűségesebb községnek

55 éve A Kisalföld fotósainak győri tárlata

A képek zöme nem egyszerűen riportfotó, több annál. A fekete-fehér kegyetlen összecsapása, a fény—árnyék ősellentét drámaisága (s helyenként megbékélése, lírába lágyulása) által itt is megmutatja magát a maradandó. Ez esetben nem a művészteljesítményre gondolok elsősorban, ami persze nem azt jelenti, hogy ez a kiállítás nem nyújt esztétikai élményt. De hát itt fotóriporterek munkájáról van szó (és nem fotóművészekéről), akik a mindennap (a múzsa szemszögéből néha köznapias) témaköréből válogatják a jellemzőt, a meggyőzőt, az agitatívot. Ez a feladatuk. Nos, a győri művészklubban látható kiállítás egyik legfontosabb erénye éppen az, hogy olyan képeket mutat be, amelyek riportfotók ugyan — s ha egyik-másikat hónapokkal, sőt évekkel korábban készítették is —, mondanivalójukat, technikai szintjüket tekintve mégsem elavultak, anakronisztikusak. Minden bizonnyal száz esztendő múltán is markáns tanúi lesznek korunknak. Az ilyen értelemben maradandó képekben bővelkedik ez a kiállítás, de szép számmal van itt úgynevezett művészi fotó is. Az utóbbi megjegyzés különösen Nagy Éva falusi sorozatára értendő. Vakítóan fehér, jobbágyidőkre emlékeztető parasztházaik, öreg porták utolsó nyári sütkérezése, végső szemhunyorítása... Az idilli felszín derűlátszata mögött görcsbe meredt életek, sivár hétköznapok, ünneptelen évek. De a régi falu helyén felnő az új és a régi, szép napsugaras arcú öregek (néhány kitűnő portrét is bemutat Nagy Éva) nyomában megjelennek a védőszemüveges, overállos gépesek. Szívszorítóan szépek a cigánygyerekekről készített fotói. Nem kendőz, a fekete foltok is „megkülönböztetetten” feketék. Bemutatja a sivár otthont, a nemtörődöm világot. De a következő képen az előbbi maszatos kis cigánygyerek kimosdatva, ragyogó arccal áll a tábla előtt. Igen, az út már elvezet a „laposa zugokból”. Sieber Sándor a viadalok fotósa. Robusztus, dagadó izmú alakjai a zöld gyepen és a ringben mérik össze erejüket, ügyességüket. A fizikai képesség, a férfias erő, a testkultúra dicséretét sugallja sportfotóinak hatalmas tablója. Másik kedvelt témája a színház. Szívesen ábrázolja a színművészt munka közben, az átélés pillanataiban. Nagy József a fejlődő, növekedő Győr képkrónikása; ezúttal a régi és az új Bartók Béla utat mutatja be. Szabó Zsigmond olaszországi és jugoszláviai felvételei vérbeli fotóst sejtetnek; különösen tetszett a hamisítatlan velencei hangulatot árasztó képe. Akárcsak Szabó Zsigmond, Kulcsár László sem „főhivatású” fotós, ő is újságíró. Ám a gázgyári tűzesetet elismerésre méltó riportfotókon ábrázolja.

25 éve Civitas Fidelissima -a leghűségesebb város

Az 1921-es népszavazás, valamint Sopronyi-Thurner Mihály születésének 120. évfordulója alkalmából vasárnap díszünnepséget tartott Sopron önkormányzata. Az ünnepséget követően felavatták a most elkészült Thurner-szobrot. A Fidelissima Kórus közreműködésével megrendezett ünnepi programban elsőként dr. Gimesi Szabolcs polgármester köszöntötte a jelenlévőket - mindenekelőtt a kitüntetetteket -, majd dr. Ádám Antal akadémikus mondta el emlékezőbeszédét. A szónok hangsúlyozta, sokszor, sokféleképpen kommentálták a népszavazás bonyolult történetét, főként annak előzményeit. Nem értették, miért kellett Magyarországnak a vesztes partnerek felé is területe egy részének átadásával adóznia akkor, amikor Trianon területének kétharmad részét úgyis elvette. A politikai játszma azonban kíméletlen - mondta a szónok -, csak az érdekek szövevényes halmazából kerekedik ki a végeredmény. Az 1921. december 14-i népszavazást - a város vezetésének alapos előkészítő munkájával - Sopron magyarhű lakossága nyerte meg, köztük jelentős számban a német ajkú poncichterekkel, 7107 szavazattal, hatvanöt százalékos többséggel. Joggal kapta tehát a város a Civitas Fidelissima megtisztelő címet, amely felírással kiegészíthette az 1622-ben kapott barokk címerét. Amikor megemlékezünk a 77. évfordulóról, tekintsük városunk és környéke nemzethű lakóit példaképünknek. Tudjunk ma is összefogni és áldozatot hozni egymásért, városunkért és nemzetünkért - zárta szavait az ünnepség szónoka. Az ünnepi beszédet követően a díszpolgári cím, valamint a helyi kitüntetések átadására került sor. A közgyűlés - az utódok tisztelete jeléül, a történelmi igazság jegyében - dr. Sopronyi-Thurner Mihálynak, a város 1918 és 1941 közötti polgármesterének visszaadományozta a tőle jogtalanul elvett Sopron Város Díszpolgára címet. Mint az a méltatásban elhangzott, dr. Sopronyi-Thurner Mihály a város kiemelkedő jelentőségű polgármestere volt. Óriási érdeme van abban, hogy Sopron magyar maradt. Polgármestersége alatt Sopron az iskolák, a kultúra és az idegenforgalom városa lett. A díszpolgári címmel járó oklevelet az egykori politikus rokonai, Bezzegh Dénesés dr. Bezzegh Tamás vették át. A dísztermi eseményt követően leleplezték a városháza árkádja alatt felállított Thurner-szobrot. A díszünnepségen Molnár László múzeumigazgató részére Pro Urbe Sopron díjat adományozott a közgyűlés. A Bányászati Múzeum igazgatója a Sopronért tanúsított elkötelezettsége, a város történelme, hagyományainak ápolásában és mind szélesebb körben való megismertetésében végzett munkálkodásáért részesült az elismerésben. A Wälder József-díjat Lőrincz István nyugalmazott építészmérnök kapta a két évtizeden át a város beruházásainak szervezésében végzett munkájáért, és a város fejlesztésében elért elévülhetetlen érdemeiért. Sz. Egyed Emma érem- és szobrászművész Sopron Kultúrájáért kitüntetésben részesült. A művész a város kulturális értékeinek gazdagításában, hazai és külföldi megismertetésében kifejtett fáradhatatlan tevékenységéért kapta az elismerést. Ugyancsak Sopron Kultúrájáért kitüntetést kapott a Soproni Testvériség Táncegyüttes. A táncosok a magyar, valamint a Sopron és környéke német tánchagyományainak, népszokásainak az összegyűjtésében, színpadra állításában és népszerűsítésében jeleskedtek. A Sopron Kiváló Pedagógusa címet Mikita Antónia történelem-angol szakos, valamint Szittner Lajos testnevelő tanárok kapták. A Dr. Király Jenő-díjban - kivételes humánus egyénisége, a szemészet iránti elkötelezettsége elismeréséül - dr. Winkler Mária osztályvezető főorvos, valamint Szűcs Erzsébet nyugdíjas főnővér részesült, aki hosszú évtizedeken át végzett fáradhatatlan munkát. A karate Európa-bajnokságon elért első helyezéséért Sopronért díjat kapott Soós Krisztina. A sportlétesítmények létrehozásában, a város sportéletének szervezésében végzett eredményes munkájukért Zergényi Győző és Ferling József sportszakemberek Sopron Sportjáért kitüntetésben részesültek. A Sopron-napi események a Hűségkapu megkoszorúzásával zárultak.

15 éve Nagycenk a leghűségesebb község

Sopron város vezetése tegnap díszünnepségen adományozott kitüntetéseket az 1921-es történelmi népszavazás emlékére. Nagycenken közfelkiáltással fogadták el, legyen a falu a leghűségesebb község. A hűség napja alkalmából a soproni önkormányzat vezetői tegnap a Liszt-központban díszünnepség keretében nyújtották át a legrangosabb városi kitüntetéseket. A díjazottak az élet megannyi területén kimagasló teljesítményt, maradandó értéket hoztak létre, ezzel is öregbítve Sopron hírnevét (A kitüntetettek névsorát a Kisalföld november 29-i számában közöltük.) Fodor Tamás polgármester a zsúfolásig megtelt Liszt-központban - ahol a népszavazás településeinek polgármesterei is helyet foglaltak - emlékeztetett arra, hogy a hűség napja nemcsak Sopron, hanem az egész magyarság ünnepe. Firtl Mátyás,Sopron országgyűlési képviselője köszöntőjében kifejtette: a két szó, „magyarok maradtunk", a hűséget és a hazaszeretetet jelenti. „Ma is azt üzenjük, él a hűség, amely a lelki-szellemi értékeket helyezi mindenek fölé. A hűség tett, cselekedet” - mutatott rá az országgyűlési képviselő. Ezt követően a Széchenyi téri Hűségzászlónál több száz helybéli jelenlétében kezdődött el a városi ünnepség. Sopron 2008-as díszpolgára, Andrássy Péter tanár személyes hangvételű beszédben méltatta a népszavazás máig ható tanulságait. Az ünnepség másik szónoka Áder János, az Országgyűlés fideszes alelnöke - utalva az 1921-es népszavazás sikerére - Márait idézte: „Olyan pillanatok ezek, amikor joggal érezzük úgy, hogy felénk hajolt az Isten.” Áder János úgy fogalmazott: " Az akkori soproniak tette olyan örökséget hagyott a városra és az egész országra, amely ma is kimeríthetetlen forrása lehet minden megújulásnak.” „A soproniak példája arról is szól, hogy nincs a körülményeknek az a vasszorítása, amelyekben ne lehetne módot találni saját sorsunk alakítására” - hangsúlyozta az Országgyűlés alelnöke. A nagycenki polgárok az 1921. december 16-án megtartott népszavazáson 99,95 százalékban igennel szavaztak, így a települést nem csatolták Ausztriához. Szabó Attila,az általános iskola igazgatója elérkezettnek látta az időt és felvetette, a falu pályázza meg a Leghűségesebb Község címet A napokban megtartott hűségnapi rendezvényen a megjelentek egyhangúlag, közfelkiáltással erősítették meg az igazgató kezdeményezését. - A Nagycenkkel összekapcsolt Széchenyi-kultusz mellett a település megérdemelné ezt a címet - mondta Szabó Attila. - A legenda szerint a népszavazáson Széchenyi István is megjelent. Mindez persze hit, ugyanakkor nem feledhetjük el, hogy az akkori 1401 szavazóból csupán öten voksoltak Ausztriára, így Nagycenk magyarországi település maradt. Ennek a tettnek az emlékét ápolnunk kell. A képviselők is egységesen a kezdeményezés mögé álltak. Olyannyira, hogy a testület a legutóbbi ülésén elfogadta azt a határozatot, amelyben felkérik Ivanics Ferencet,a térség országgyűlési képviselőjét, hogy a kezdeményezést terjessze a döntéshozók elé. Ivankovics Ottó,az 1800 lakosú Nagycenk első embere sarkosan fogalmaz, amikor azt mondja, jelentős hátrányban vannak azok a települések, ahol nincs nemzetiség. -A Leghűségesebb Község címre egyebek mellett azért is pályázunk, hogy erre a problémára kistérségi és országos szinten is felhívjuk a figyelmet - tette hozzá a polgármester. - Az oktatás, a kultúra vagy éppen a rendezvények esetén számos állami támogatástól esünk el azért, mert nálunk nincs kisebbségi önkormányzat vagy nemzetiségi képzés. Ezt pedig hátrányos megkülönböztetésnek tartjuk. Elődeink is kiálltak a magyarságukért és az igazságukért, az ő példájukat követve nekünk is ez a kötelességünk.