Tallós Prohászka Istvánra emlékeztek Mosonmagyaróváron - fotók

A somorjai születésű, sokáig Mosonmagyaróváron tevékenykedő festőművész emléke előtt tisztelegtek szerdán Mosonmagyaróváron. A művész magyaróvári temetőben lévő sírjánál unokája, Tallós Ágnes mondott beszédet.

– Néhai nagyapám, Tallós Prohászka István festőművész, 127 évvel ezelőtt 1896-ban ezen a napon született a Csallóközi Somorján. Nagyon szerette szülőföldjét, a tájat, s az ott élő embereket. Nehéz sors jutott neki, autodidakta módon tanult meg festeni, s hosszú út vezetett az első ecsetvonásoktól a kiállító termeket megtöltő remekművekig. Sok gyermekes családban született, kalandos élete volt. Bontakozó rajztehetségét látva, tanáraitól már serdülőkorában külön oktatást kapott – kezdte nagyapja történetét az unoka. Mint elmondta, Tallós Prohászka István a budapesti Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, ám tanulmányait nem fejezte be. Ezt követően fél évet Berlinben töltött, majd visszatért Somorjára. Termékeny időszaka következett: képeket, tájképeket, alakos kompozíciókat, portrékat festett, melyekkel több önálló kiállításon is szerepelt. Vízfestményei könnyed természetes színezéssel a tájat érzékeltették, olajkompozíciói pedig az emberi sorsokat helyezték előtérbe. Igazmondó festő akart lenni világ életében, vajmi keveset hajtott a művészi hírnév és siker csábításaira.

1947-ben települt át Magyaróvárra, ahol egy műteremházban lakott. 1952-ben a Népművelési Intézet bízta meg a Magyaróvári területi Képzőművészkör megalapításával, melynek vezetéséért havi tiszteletdíjat is kapott. Rajzszakkörein sok helybeli tehetséget tanított és indított el a művészi pályán.

Szülőföldjétől elszakítva alkotókedvét is majdnem elveszítette.

1968-ban tragikus hirtelenséggel halt meg egyetlen fia, akinek halála nagy megrázkódtatás volt számára. Élete utolsó éveiben nagyon szerény körülmények között élt, különc természete miatt sokszor a szükséges segítséget sem fogadta el.

1974. november 10-én halt meg az újrónafői szanatóriumban.

– A rövid idő alatt, míg ismerhettem, több alkalommal látogatott meg minket édesanyámmal Sárváron, ahol szintén szívesen rajzolt, festett. Később megromlott egészségi állapota miatt leggyakrabban leveleztünk, vagy mi látogattuk meg őt édesanyámmal és anyai nagyapámmal Aranyossziget utcai házában, Mosonmagyaróváron – emlékezett még Tallós Ágnes, aki kedves levelezéseikből is idézett az egybegyűlteknek.

Az unoka köszönetet mondott Somorja és Mosonmagyaróvár városvezetése mellett Juhász Bálint művészettörténésznek, hogy már több mint egy éve azon fáradozik, hogy nagyapja művészi hagyatékát mind jobban megismerjék, festészetét élete történéseinek tükrében lássák és egy év múlva 2024. november 10-én, halálának 50. évfordulóján egy méltó kiállítással emlékezhessenek rá.

Árvay István mosonmagyaróvári polgármester azt hangsúlyozta, hogy fontos Tallós Prohászka István emlékének ápolása, mely összeköti a települést Somorjával. Kiemelte Pintér Éva, Pro Urbe-díjas művész szerepét is ezen emlék ápolásában, és reményeit fejezte ki, hogy lesz, aki ezt a feladatot tovább vigye.

1947-1970 között a Szent Imre utca sarkán álló házban alkotott és tanított a festőművész, az itt állított emléktáblánál Pintér Éva gondolatait tolmácsolta Vizsy-Gombosi Lilla polgármesteri titkárságvezető. Mindkét helyszínen is koszorúztak.