Pályaválasztás

Lassan kúszott be az életünkbe a pályaválasztás, mára azonban a mindennapjaink része lett. Olyan, mint egy lámpa, ami eddig csak pislákolt, mostanra viszont teljes fényében ragyog. Valószínűleg engem jobban aggaszt, mint a gyermekemet, de a családunk most először megy végig ezen. Amikor a nagylányom volt 14 éves, nem kellett választanunk, kisgimnazistaként ő a gimnázium mellett tette le a voksát.

Tudtam, hogy a mostani választás nem lesz könnyű, de hogy ennyire nehéz, arra nem számítottam. Ma már jobbnál jobb lehetőségek közül választhatnak a fiatalok, széles a paletta, talán ezért is annyira nehéz a döntés. Azt gondoltam, hogy mi szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a kislányom hosszú évek óta ugyanazt szerette volna csinálni, mivel művészi beállítottságú, ebben gondolkodott. Egészen idáig. A nyílt napoknak, a tájékoztatóknak, a szakmai napoknak köszönhetően már egyáltalán nem biztos abban, hogy ő ezt az utat szeretné választani. Felmerült benne, hogy klassz lenne nyelvet tanulni emelt szinten, jónak tűnik a gazdasági pálya is, de mennyire szuper ötlet a turisztika, ha felnőve légiutas-kísérő szeretne lenni. Sajnos a pályaválasztási teszt sem könnyítette meg a dolgunkat, a kiértékelés alapján több út is elképzelhető. Az elmúlt időszakban számos szakemberrel beszélgettem, akiknél többek között arra kerestem a választ, hogy mi alapján tudja eldönteni a gyerek, hogy mégis merre tovább.

Megnyugtattak, hogy nem itt dől el a fiatalok sorsa, később is van lehetőség a váltásra, de mindenképpen azt az utat válassza, amelyik neki a leginkább tetszik. Most itt tartunk. Közösen, együtt átbeszélve a dolgokat, pró és kontra listákat gyártva haladunk előre. Még mindig rengeteg a kérdés, de egyre inkább látjuk a fényt az alagút végén.