Húsz éve facsarják a várhegy levét - Jubilál a Pannonhalmi Apátsági Pincészet

Hajdan harmincezer hektáron gazdálkodott a főapátság, ebből finanszírozta az oktatást, a szeretetotthonokat, a hétköznapokat.  

– Húsz éve azt mondta a szerzetesközösség, hogy mivel a történelmének fontos része, újra belefogna a gazdálkodásba – kezdte Liptai Zsolt. – Ha a főapátság borban emblematikusat tud alkotni – és nem csak önellátó, hanem még profitot is termel – akkor az siker. Különösen, ha ezzel olyanokat is meg tud hívni Pannonhalmára, akik számára a szakralitás élből nem hívószó. A pasztoráció, a misszió a boron, gasztronómián keresztül is tud működni, ahogy azt látjuk a Szent János napi boráldáson, a Szent Vince napi szőlőjáráson, Orbán napi nyitott pincék alkalmával, vagy épp Szent Márton napján.

Kétségek és kritikák

Kezdetben a szakma nagyon szkeptikus volt.  

– Megjelent egy új termelő, aki nulláról kezd telepíteni, ráadásul ez egy egyház volt. Volt, aki ki is mondta, hogy a papok imádkozzanak, ne üssék az orrukat a szakmába. Az egyház részéről is érte, máig éri kritika. A kolléganőm még fél évvel ezelőtt is hallott megjegyzést, miszerint Pannonhalmán már nem is imádkoznak, csak világi dolgokkal foglalkoznak. Ugyanakkor már a kezdetekkor azt mondta az akkori főapát, hogy inkább tíz irigy, mint egy szánakozó. Menni kell előre és csinálni! – meséli.

A húsz évvel ezelőtti átadó idején a pince ugyan egy pályázatnak hála elkészült, de az ültetvények harmada állt csak rendelkezésre.  

– A 2003-as évjáratban negyvenezer palack bor készült, nem saját, hanem bérelt ültetvényről, meg vásárolt alapanyagból. Valamikor 2015 környéke volt az, amikor elértük a tervezett 325 ezer palackot. Kiszámoltuk, hogy még egy picivel nagyobb számra van szükség a gazdaságossághoz.

Ma Pannonhalma 400 ezer palackot bocsát ki és értékesít évente. Zsolt úgy érzi, igazolódott, hogy volt a főapátságnak keresnivalója a borászat területén. Sőt, többeknek új hitet is adott a szakmában.  

– Ahhoz, hogy a fiatalok elkezdtek fantáziát látni a borban, képezni magukat, és ma a borvidéken nem lehetetlen a generációváltás, azt remélem, mi is hozzájárultunk. Ma Győr szőlőskertje Pannonhalma.

Visszafogott a választék

Két termékkel indult az első évjárat, 2018-ban már 22 termék volt a palettán.  

– Kezelhetetlen volt. Nem szívesen ül be az ember olyan étterembe, ahol Harry Potter vastagságú a menü, mert nem lehet egy ekkora választékból minden csodálatos. Összeültünk megbeszélni, hogy melyek a legemblematikusabbak és majdnem megfeleztük a listát. Tizenkét bornál maradtunk. Azt mondják, pannonhalmi bort vakon le lehet venni a polcról. Ugyanakkor folyamatosan kell gondolkodnunk, hogy ne váljon unalmassá. Meg kell újulni, de nem felülni minden divatra. Hasonlóan az egyházhoz: mindig ott van, megbízható, de tetten kell érnie a hétköznapokat az üzenetével.

Tervek és útkeresés

Liptai Zsolt azt mondta, azért nem ülnek idén nagy jubileumot, mert tervek voltak arra, mit szeretnének az alkalomra felépíteni, de a Covid közbeszólt.  

– Átalakulóban van a borvilág, ami érinti a termelést, az erőforrásokat, de az értékesítési lehetőségeket is. Pár éve még mindent el lehetett adni, de most lefölözi a kereskedelem a hasznot. A vevő panaszkodik, hogy drága a bor, pedig a harmada sem kerül belőle a borászathoz. Aránytalan.

Liptai Zsolt azt mondja, sok cikk szól arról, hogy nem úgy fogy a bor, mint korábban. Gint isznak a fiatalok, de ha egy minden érzékszervet átfogó élmény társul mellé, akkor továbbra is érvényes és megkerülhetetlen a borkultúra. – Annak idején azt vállaltam, hogy 50 hektár szőlőből bor lesz. Csak az látszik, hogy ez már nem elég. Most azt keressük, mik az erősségeink, amikre reflektorfényt irányítva, teljessé tudunk tenni egy pannonhalmi életérzést.

Bár semmi konkrétat nem árult el a tervekről, a törekvés annak szól, hogy nagyobb arányban az apátság értékesítse a bort.  

– Egyre inkább azt érezzük, hogy az emberek nem bort, alkoholt, hanem életérzést, örömöt, társaságot szeretnének.

Mivel a pince mélyén lévő kóstoló teret kinőtték, és a hordóknak is szükségük van rá, új helyet terveznek, ahol átfogóbb élményt adhatnak szakralitásból, lelkiségből a boron és a gasztronómián keresztül.