Temetésért kapott börtönt 1956 után - Archív fotókon a Győrben ártatlanul meggyilkolt Máté Mária és Szabó Béla utolsó útja

• Az 1956-os forradalom leverése utáni megtorlás győri áldozata Lányi János kanonok. A Vas megyei születésű, papi hivatásának fő részét Sopronban töltő, tiszteletbeli pápai káplán meghurcoltatásának története szűk körben ismert, lapunk sem írt róla eddig.
• Pedig Lányi János tragédiája az államhatalom kegyetlenségét mutatja: azért is ítélték hat év börtönre a bátor papot, mert Máté Máriának, Halász Ödönnek és Szabó Bélának, a forradalom győri mártírjainak megadta a végtisztességet és eltemette a börtön előtt ártatlanul lelőtt fiatalokat.
• Lányi János szomorú történetére Büki Lajos, a kisalföldi ’56-os események egyik hőse, a kivégzett Török István társa, barátja hívta fel a figyelmünket.
• Az áldozatok közül Máté Mária és Szabó Béla utolsó útja az újvárosi temetőbe vezetett, Halász Ödönt Szabadhegyen búcsúztatták. A két mártír újvárosi temetéséről a felvételeket Büki Lajos bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. A felvételeket Máté Mária húga, Máté Gizella őrizte meg az utókornak.

A Sopronban, Győrben, majd szabadulása után a rábaközi Mihályiban is szolgáló kanonok, Lányi János életének főbb pontjait, letartóztatásának és bebörtönzésének körülményeit Áldozó István történésszel, a Győr-Moson-Sopron vármegyei levéltár főmunkatársának segítségével rekonstruáltuk.

Győri tanulmányok

„Lányi János a Vas vármegyei Ókörtvélyesen született 1902-ben; ez a parányi, a magyar–osztrák határhoz közeli település ma már Ausztriához tartozik. Sváb családban jött világra; édesanyja, Schmidt Cecília és édesapja, Medl János neve erről tanúskodik. Arról nincs információnk, hogy Lányi mikor magyarosította a nevét és milyen indokból.

A mélyen vallásos, kiváló tanulmányi eredményeket felmutató fiatalember a kőszegi bencéseknél érettségizett, majd az Észak-Dunántúl egyedüli papképző neveldéjébe, a Győri Hittudományi Főiskolára jelentkezett. Abban Lányi János messze megelőzte korát, hogy felnőtt fejjel is gyarapította a tudását” – mondta Áldozó István főlevéltáros.

Mindszenty gyóntatója

„Fetser Antal győri püspök 1926 nyarán szentelte pappá, majd a soproni, belvároshoz közeli Szent Mihály-plébánián kezdte meg a papi hivatást. Itt hat éven át szolgált, közösségteremtő hozzáállásáról, szociális érzékenységéről már ebből a korszakból is maradtak ránk feljegyzések. Mivel felsőfokú tanulmányait is folytatta, 1933-ban a fővárosi Szent Imre Kollégiumba helyezték át prefektusnak, azaz a diákok tanulását segítő nevelőnek. Ekkortájt vehette át doktori képesítését Budapesten, a fő kutatási területe a kánonjog volt. A ’30-as évek közepén visszatért Sopronba, s az Isteni megváltó kollégium hitoktatójaként továbbra is elsősorban az ifjúsággal foglalkozott.

A XX. századi magyar történelem újabb vihara a második világégéskor érte utol őt is. Amikor a nyilasok a katolikus összefogás vezéregyéniségeit, Mindszenty József bíborost és Shovy Lajos székesfehérvári püspököt Sopronkőhidára internálták, a két magas rangú egyházi vezető gyóntatását Lányi János vállalta. Ez nem csupán bizalmi pozíció volt. Az akkor a negyvenes évei elején járó pap tisztában volt a veszéllyel, hogy ő is könnyen a nyilasok célkeresztjébe kerülhet. Mindszenty és Shovy lelki támogatásáért XII. Piusz tiszteletbeli pápai káplánná nevezte ki a háború után Lányi Jánost, aki a ceremóniára nem tudott a Vatikánba utazni” – folytatta Áldozó István.

Támogatta az elesetteket

Miután elhallgattak a fegyverek, Lányi 1952-ig maradt Sopronban. Ez idő alatt hét éven át vezette az Isteni Megváltó Lelkészséget a határ közeli városban. Az ’50-es évek elején helyezték Győrbe, a folyók városában belvárosi plébánosként szolgálta a hitüket vállaló embereket a Rákosi-diktatúra alatt, a káptalandombi bazilikában és a közeli karmelita templomban is celebrált miséket az önkényuralom végén. „A pápától kapott cím mellé Papp Kálmán győri megyéspüspök 1956. március 15-én nevezte ki kanonoknak. Ez magas, tényleges egyházi pozíció volt, s vesztére ekkoriban került a Győri Egyházmegyei Karitász élére is. Később, a letartóztatásakor ugyanis ebből is vádpontot faragott az államhatalom” – tudtuk meg Áldozó Istvántól. Lányi János október 23-a után emberségből cselekedett, s saját erkölcsi normái alapján segített a bajbajutottakon.

„Sopronban is gyakran állt az elesettek, a nélkülözők mellé. Így a karitászba érkezett nyugati segélyszállítmányokat azonnal szétosztotta, amelyekből nem csupán a forradalmároknak, de legalább ennyire a nincsteleneknek is jutott. Az állampárt ügyészsége azt is a nyakába varrta, hogy a forradalom győri résztvevőit bújtatta. Hogy ez valóban így volt-e, források hiányában nehéz eldönteni, ám Lányi gerinces jelleméből, bátor habitusából kiindulva könnyen elképzelhető, hogy valóban segítette a felkelőket” – vélekedett Áldozó István.

Három év börtönben

A harmadik vádpont biztosan igaz volt. Miután a győri börtönnél az őrök közül valaki a tömegbe lőtt, s kioltotta három mártír fiatal életét, Máté Máriának és Szabó Bélának az újvárosi, Halász Ödönnek pedig a szabadhegyi temetőben biztosított végtisztességet Lányi János. A szertartásokat nem egyedül végezte, Jakab Béla káplán és Németh Kálmán lelkész szintén ott volt a búcsúztatókon. „Ismerve a megtorlások kegyetlen légkörét, véleményem szerint elsősorban a temetésekért tartóztatták le 1957 júliusában, majd ítélték el a győri kanonokot a fővárosban.

Az előzetesben töltött idővel együtt három évet volt börtönben. Lányi is amnesztiát kapott, szabadulása után 1960 és 1963 között a győri Szent Imre-templom plébániáján, csendesen élt. Valószínűleg a város zajától még távolabb akart vonulni, így élete utolsó négy évében rövid ideig a Sárvárhoz közeli Sajtoskálon, majd a rábaközi Mihályiban szolgált. Itt hunyt el 65 évesen, a haláláról tudósító rövid gyászhír papi jelmondatával zárult: »Jézus szentséges szíve, bízom benned!« Mihályiban helyezték nyugalomra, a rendszerváltás után pedig újratemették. Lányi János földi maradványait a győri bazilikába szállították át 1992 őszén” – zárta szavait Áldozó István.